Kérdések:
Van-e bárki az írói utad során, akinek köszönetet mondanál?
Hű, hát mivel az életem során csak néhány páréves periódus volt, amikor magányosan alkottam, így nagyon sok emberrel hozott már össze a sors, akiknek hálás lehetek. Ha most mindenkit sorra vennék, az felérne egy könyv végi köszönetnyilvánítással, de azért ezt majd akkorra tartogatom, amikor tényleg megjelenik egy könyvem. (Szóval remélem, egyszer sor kerülhet rá. :D) De vannak, akiket mindenképp szeretnék megemlíteni, mert sokat adtak az utam alatt:
Elsőként a gyerekkori barátnőimet, akikkel együtt kezdtünk írni és az osztálytársaimat, akik órákon a pad alatt olvasták (és a füzet hátuljában véleményezték) a fejezeteimet. Sokat adott ez a korai közösség. Az osztálytársaimmal végül megromlott a kapcsolatom, olyannyira, hogy osztályt is váltottam, de visszagondolva egy furcsa hálát érzek azért, hogy mindezek ellenére soha, senki nem bántott az írás miatt. Más miatt igen, de az írásért soha, és ezt is köszönöm.
Az egyik általános iskolai magyartanáromnak (4 is volt), Erika néninek, akinek, amikor meglátta, hogy a pad alatt írok, az volt a reakciója, hogy megkérdezte, elolvashatja-e, aztán a kezembe nyomott egy novellapályázati kiírást. Ilyen magyartanárt mindenkinek!
Már kamaszként volt saját “oldalam”, ahol a netre írtam, és nagyon sokat adott, hogy amikor személyesen nem is voltak körülöttem írós emberek, a neten barátokra találtam.
Varga Beának, amiért elindította az Aranymosás pályázatot, és az íróiskolai oktatóimnak, Róbert Katalinnak és Kozma Rékának. Lehet, hogy már nincs a pályázat, de annak és ennek az írói közegnek köszönhetem, hogy valódi célként, egy elérhető jövőképként tekinthetek az íróvá válásra. Gyerekként persze, én is szerettem volna író lenni, de ahogy nőttem, és jobban ráláttam a világra, ez elérhetetlen álommá vált. El is engedtem. Azt tizenévesen is tudtam, hogy nem fogok protekcióért ismerkedni, az íróvá válásról meg amúgy is kb. az volt a képem, hogy ahhoz valahogy “a Pilvaxban kell kávézni, mint Petőfiék”. Én meg vidéki voltam, egy "vidéki senki", az ilyenből nem lesz író. Gondoltam. Ez a világkép változott meg, amikor megtudtam, hogy létezik egy regénypályázat, ahova _bárki_ beküldheti az írását és ha elég jó, megjelentetik. A többi dolog, a kurzusok és írókörök meg már gördültek maguktól, ahogy kinyílt előttem egy új világ.
Az íróköreimnek, amikből jópár volt az évek (mostanra évtizedek) során. Színes, sokféle érdeklődésű írótársakkal hozott össze a sors, és sokat tanultam ebből a sokszínűségből. Hosszú lenne minden csoportot felsorolni, így csak a mostani írókörömet, az Írók Őrült Ketrecét említem meg, akikkel immár másfél éve biztatjuk, olvassuk, segítjük egymást. Szuper, hogy egy ilyen támogató csapat tagja lehetek!
A munkahelyemnek, amiért nem kell titkolnom az írást, sőt, érdeklődnek, hogy állok. (Néhány kollégám még olvasta is a megjelent novellám.)
Anyukámnak és a családomnak, mert előttük sem kell titkolóznom. (Bár a Szerelem a corona idején kötettől a nagymamámnak kihullott a haja. XD) Anya támogat, drukkol, és ha valamit megmutatnék neki, elolvassa. Sőt, készülök immár arccal megjelenni az írós platformajimon, és ehhez most karácsonykor még fotót is csinált nekem. :D
És persze mindenkinek, aki valaha drukkolt, olvasott, bármilyen platformon követett, segített és főleg beszélgetett velem az írás kapcsán. Mindenből tanultam valamit és mind hozzátett ahhoz, ahol most tartok az írói utamon. :)
Hogy állnak a karaktereid a kéréssel és megköszönéssel?
Mindkettejüknek van olyan helyzet, ahol, amiben nehezen kérnek segítséget, mert mindenáron maguk akarják megoldani a problémáikat. Köszönetet szerintem tudnak mondani, de én írás közben ismerem meg a karaktereimet, szóval ezt majd megtudom, ha olyan helyzetbe kerülnek, ahol ez kiderülhet.
Történt olyasmi a sztoridban, aminek az karakterek elsőre nem örültek, később mégis hálásak lennének érte, ha beszélhetnétek?
Persze! Annak, hogy találkoztak! XD Melyik cirkuszigazgató akarna a nyakába egy roppant szigorú és elhivatott ellenőrt…? O:)
Mit köszönhetsz az életedben az írásnak?
Egy izgalmas hobbit, szuper ismeretségeket és barátokat, rengeteg kihullott hajszálat, ébren töltött éjszakákat, és sok, örömteli vagy épp fájdalmas rádöbbenést saját magammal kapcsolatban.
Szoktam mesélni, hogy fősuli végén “írás és önismeret” témában szerettem volna szakdogát írni, csak a konzulensem nem engedte, mert szerinte abból, amit leírunk, nem tanulhatunk magunkról. Ennek épp idén 10 éve, és azóta tudom, hogy még többet is megtudhatunk, mint amit tizen- és huszonévesen elkezdtem kapisgálni. Azóta is érdekel a téma, fogok én még ezzel foglalkozni, ebben biztos vagyok. Mert nekem nagyon sokat adnak ezek a rádöbbenések.
Ó, és még egy fontos dolgot: célt és vágyakat. Amikor úgy 7 éve szó szerint erővel próbáltam visszatérni az évek óta nem űzött íráshoz, csak annyit szerettem volna, hogy valami kimozdítson az akkori depressziós időszakomból. Mostanra pedig megért bennem egy cél, amit szeretnék elérni, és a vágy, hogy ezzel hozzátehessek valamit a világhoz. Elképesztően jó érzés így nekivágni a következő évnek! <3
Köszönd meg egy ajándékkal az olvasóidnak, hogy itt vannak! :D Ez lehet bármi, írhatsz egy történetet, rajzolhatsz, de ha nincs időd vagy ötleted, kiválaszthatsz egy zenét és belinkelheted, vagy egy képet. Légy kreatív, bármilyen apróság jó lesz! ^^
Kérdéstől függetlenül is nagyon-nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az évben, hogy követtétek a játékot és egyáltalán, hogy itt vagytok! :) Külön köszönöm azoknak, akik feliratkoztak vagy kommenttel adtak hírt magukról, mert rólatok biztosan tudom, hogy itt jártatok. (A posztokat idővel sajnos mindig betalálják a botok, és elszállnak a statisztikai adatok, így valójában fogalmam sincs, hogy hányan vagytok itt olvasók.)
És végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Franciskának, hogy visszahívott a játékra! <3 Jó móka volt ki is tölteni a kérdéseket. :D
A write tag véget ért, havi rendszeres tartalom már nem lesz, de én magam nem tűnök el. A napokban – esélyes, hogy már csak a hétvégén –, hozok egy helyzetjelentést, amiben elmesélem a további terveimet.
Ha kíváncsiak vagytok, tartsatok velem! És addig is, mulassatok egy jót szilveszterkor! (Vagy kucorodjatok be a fotelba olvasni a karácsonyra kapott könyveket. ;))
