Fordítás - A kitalált románcok 8 legrosszabb fajtája

 

A kitalált románcok 8 legrosszabb fajtája

 

A fikciók bővelkednek romantikában - a sci-fi és a fantasy történetek úgyszintén tele vannak epikus románcokkal. Bár néha a romantika nem tűnik a karakterekből jövő, reális dolognak, sokkal inkább egy eszköznek, amit az író az utolsó pillanatban tett bele a cselekménybe. Itt van a romantikának 8 változata, amit nem szeretnénk többé látni.

Mind tudjuk, hogy nehéz hiteles romantikát írni. Lehet, hogy ideje beismerni, hogy nincs szükség minden történetben párkapcsolatra, mint a sztori A-, B- vagy épp C-szálára. Egy sztori jobb romantika nélkül, mint egy elrontott románccal. Sohasem jó, ha az olvasók azt gondolják, “Hé, a karakterek alaposan kidolgozottak, háromdimenziósak, a sztori klassz - oh, nem! Állj! Honnan jött ez a kapcsolat?”

Úgy tűnik, ezek a nem meggyőző párkapcsolatok mind ugyanazt a mintát követik. Az alábbiakban felsoroljuk azokat, amiket kerülni kell, mert ezek rettenetesek Ha ezek közül bármit látsz, inkább lépj le. Ha a románc a lentiek közül egynél több kategóriába tartozik? Irány a börtön. A starton való áthaladáskor nem kapsz pénzt.

SPOILER FIGYELMEZTETÉS: Mivel a cikk olyan karakterekről szól, akik végül összejönnek vagy épp szétmennek, lesznek spoilerek…  MOST KEZDŐDNEK A SPOILEREK!

1) A “maradékok” párosítása

A TV Tropes megnevezését fogom erre használni, mert mindig azt hallom a fülemben, ahogy Voldemort azt mondja “Öld meg a maradékot!” Mert ez a toposz ennyire rossz.

Muszáj mindenkinek párt találnia a sztori végére, hogy happy end legyen? Még Shakespeare is hagyta néha, hogy a darab végére maradjanak agglegények. Úgy fest, az emberek azt hiszik, a romantika valami zárt rendszer, amiben nem használható semmi külső dolog. Vannak más emberek is a világon. Nem kell azonnal látnunk, hogy a karakterek összejönnek, ahhoz, hogy tudjuk, minden rendben lesz velük.

Ebben a kategóriában a legmagasabb rangú kitüntetést Nancy és Edward érdemli a Bűbájból, akik jó példák a karakterek különösen szörnyű párosítására, hiszen itt a főszereplők exei jönnek össze.

Lásd még: Martha Jones és Mickey a Doctor Who-ban, Alkonyat, Dogget és Reyes az X-aktákból, Oliver és Chloe a Smallvilleből, valamint Sawyer és Juliet a Lostban.

2) Hozz össze szereplőket, csak mert a történet a végéhez közelít

Ez szorosan kapcsolódik a fentiekhez, bár ebben a verzióban sokkal erősebb a kényszer, hogy mindenki összejöjjön valakivel. Csak hogy tisztázzuk: ez arra vonatkozik, amikor egy karakter a semmiből jön össze valakivel, nem arra, amikor a nyilvánvaló szerelmi érdeklődés kiteljesedik közvetlenül a sorozat vége előtt.

Ez elszigeteltebb jelenség lehet, és nem okvetlenül a főszereplőket hozza össze egymással. Ehelyett, amikor a történet lefelé ível, úgy tűnik, az író egyszerűen azt gondolja, egy elhanyagolt karakter is megérdemli, hogy valaki szerelemből érdeklődjön iránta. Ez a hiányos előkészítés nem működik ebben a kategóriában. Az utolsó pillanatban összehozott párok csak kapkodásra utalnak.

Lásd még: Éowyn és Faramir A Gyűrűk Ura mozi verziójában, Leela és Andred a Doctor Who-ból (a lány sztorijának végén), Pen és Cinnaminson Terry Brooks Shannara sorozatából, illetve Principal Wood és Faith a Buffyban.

3) Túl későn hozol be utalásokat a romantikára

Íme néhány javaslat: ne siesd el a romantikát, az mindig rosszul fest. Ez az a különleges eset, amiben mind tudjuk, hogy a két karakter össze fog jönni. Ez egyértelműen a történetmesélés egy módja. De ahelyett, hogy a románcot hagyták volna szépen kiforrni, csak összehozzák őket, mert itt a történet vége. Ez főleg a tévés sorozatok problémája,  amikor törölnek egy sorozatot, így az írók minden szereplőt a megfelelő helyre akarnak tenni a végén, de nincs elég idő ezt optimálisan végigvinni.

A tökéletes ellenpélda, David Eddings Belgariad c. sorozatában Garion és Ce’Nedra házassága valahol a sorozat felénél. Ez nem tesz tönkre semmit, nem rontja el a végső meglepetéseket, ahogy oly gyakran látjuk, és remek táptalajt ad a sorozat további részéhez. Ez egy jól megtervezett, jól kivitelezett románc. Másrészről, a Sabrina, a tiniboszorkányban is a főszereplő szó szerint otthagyja az esküvőjét, hogy helyrehozza a dolgokat Harveyval. Mindezt, csak mert a sorozat hirtelen véget ért.

Lásd még: Simon és Kaylee a Serenityben, meg kellett, hogy várják a film végét (ez nem teljesen a sorozat hibája, de azért mégis). Sam és Annie az Élet a Marsonban, Ezri Dax és Julian Bashir a a Deep Space Nineból, Mulder és Scully az X-aktákban pedig egy érdekes változatot hozott létre, amikor azt hitték, vége lesz a sorozatnak, de aztán mégsem így történt. A forgatókönyv szerint a sorozat a 7. évadban véget ért volna.

4) Üdv a szerelmi háromszögben

Gratulálok! Van két szereplőd, remek kémiával, akiket az olvasók együtt akarnak látni. De még nem tudod összehozni őket, mert az egésszel együtt jár a rettenetes Moonlight probléma.  És aztán, Heuréka! Csak adj a pár egyik vagy mindkét tagjának valaki mást, akibe szerelmes lehet.

Kedves Írók: Kérlek, hagyjátok ezt abba! Kérlek, álljatok le azzal, hogy behoztok egy új karaktert, akinek az egyetlen személyiségjegye, hogy “akadályozza a párt, akiről mindenki tudja, hogy össze fognak jönni”. Légyszi, ne sulykoljátok belénk már a felbukkanásuk előtt, hogy mennyire szerethetők, hanem hagyjátok, hogy ők maguk mutassák meg. Ha igazatok van, akkor a főszereplőtök össze fogja törni egy teljesen rendben lévő ember szívét (Lsd: Richard, Superman Returns) VAGY végül meggyilkolod a karaktert azzal, hogy rossz emberré teszed és így felmented a főszereplőt a felelősség alól. (Lsd: Jason Teague a Smallvilleben. Hmm, tudod, mit? Inkább ne szórakozz Superman-nel egy ilyen nő miatt.)

Ha tévedsz, kapsz egy jellegtelen töltelék karaktert, akit már pusztán a létéért utálni fognak az olvasók. Ha szerencséd van, a közönség elfelejti, hogy valaha ott voltak. Ez történik, ha személy helyett cselekménypontot írsz.

Jár a csoki a képregény-adaptációknak, amik hajlamosak az ilyen karaktereknek valami jól ismert képregényes nevet adni, de egy érdekes képregény-személyiséget nem. Bocs, John Jameson a Pókember 2-ből és Leonard Samson A hihetetlen Hulkból, nem voltatok elég ismertek, hogy kompenzáljátok a képernyőn látható jellegtelenséget.

Lásd még: Lowell az iZombie-ban, Lauren Reed az Aliasban, Viktor Krum és Lavender Brown a Harry Potterben, Groo az Angelben; Atherton Wing és Tracey Smith a Fireflyban; Shakaar a Deep Space Nine-ban; Asha Barlow a Dark Angel-ben; Lou/Jill/Hannah/Shaw a Chuckban; Kocoum a Pocahontasban; Martouf a Stargate SG-1-ban; Pete Shanahan a Stargate SG-1-ban (akire, annak ellenére, hogy kapcsolatba lépett Sam Carterrel, csak úgy emlékeztem, hogy “a fickó, tudod, az aaa….”); Smallville, csak úgy, a Smallville bármikor.

5) “Hiszen én mindig is szerelmes voltam XY-ba” - *megforgatja a szerencsekereket*

Ez az, amikor két, korábban felvezetett karakter végül összejön a semmiből. Ez szorosan kapcsolódik az iménti kategóriához, helyettesítve az új karaktert egy régivel. Csak ebben az esetben már legalább létezett az a karakter és nem most kezdődik a teljes cselekményszála. Másrészről, ha egy karaktert ilyen módon használsz, akkor ugyanazt a karakter-merénylet-vagy-főszereplő-összetört szív  jelenséget idézed elő mint az új karakter. De most ez egy olyan karakter, akire aktuálisan szükséged van. Plusz fennáll a kockázata, hogy az olvasók kedvence olyanná válik, hogy hirtelen mind a halálát fogjuk kívánni.

És amikor ez egy olyan szereplő, aki korábban nem mutatott semmi érdeklődést vagy nincs meg a kémia az új partnerrel, esélyes, hogy itt valami komoly átalakítás történt munka közben. Ha két karaktert mindenféle korábbi interakció nélkül összehoz az író, szerencsés, ha az olvasók csak összezavarodnak, nem pedig sokkolódnak és megdöbbennek.

A Battlestar Galactica későbbi évadai különösen hajlamosak voltak ebbe a csapdába esni. Dualla és Lee, valamint Tigh és Caprica 6 azok, akik nagyon fontosak voltak és nagyon, nagyon furcsák.

Lásd még: Lex Luthor és Lana Lang, Smallville; Harry és Ginny (egy ideig), Harry Potter; Remus Lupin és Nymphadora Tonks, Harry Potter; Galen Tyrol és Cally Henderson, Battlestar Galactica; Worf és Deanna Troi, Star Trek: TNG.

6) A Kudzu románc

Te mindössze csupán egy kis romantikát akarsz vinni a sztoridba. Csak színesítésképpen. Hogy hihetőbbé tedd a világot. De az hirtelen mindenen felülkerekedik. Nem tudod visszafogni. Az eredeti célkitűzés már nem is látható. Helyette a romantika elural minden mást, felismerhetetlenné téve az egészet. Ez a Kudzu románc, ami mindent bekebelez.

Az első Mátrix filmnek épp az ellenkező problémája volt, egyoldalú szerelmet tett a sztori végére. A második és a harmadik? Hé, fiúk! Vissza! Vissza a romantikus kudzut!

Mini változat: Van egy indok nélküli románc, ami annyira borzalmas, hogy mindent elront. Helytelen romantikus műkertészet, ha így jobban tetszik Az unalmas fickó - unalmas sellő kapcsolata A Karib-tenger kalózaiban például.

Lásd még: Wheel of Time; We Can Build You Phillip K. Dick-től; Galaxis útikalauz stopposoknak (2005 movie); Farscape season 4, Lost.

7) Zsonglőrködés a párokkal

Ez nem csupán egy szerelmi háromszög. Hanem amikor az író nem tudja, mit akar a karakterekkel, ezért minden labdát a levegőben tart. Mindenféle párosítás lehetséges! Mindenki szerethet mindenkit! Mintha csak arra várna, hogy az olvasók megmondják, melyik karakterpárost szeretik a leginkább.  Vagy hogy a színészek között kialakuljon valami kémia. Vagy hogy kiázzanak a tealevelek. Csak ne kényszerítsenek minket döntésre, arra nem állunk készen! Karakterek összejönnek, szétmennek, új párok alakulnak, ők is szakítanak, visszamennek az előzőhöz… végül valaki elsétál, igaz? Vagy, másik lehetőség, hogy senki nem jön össze senkivel, csak felváltva vágyakozó pillantásokat vetnek másokra, és féltékenyen meresztgetik a szemüket egymásra.

Mindent egybevetve, A kiválasztottak új évadában alapvetően ez a probléma. Astrid és Stephen? Stephen és Cara? Cara és John? Cara és Stephen?

Lásd még: Vámpírnaplók;Egyszer volt, hol nem volt…,Teen Wolf; Community.

8) A karakterek közt nincs kémia

Hagyd a francba az egészet! :D

Forrás: https://io9.gizmodo.com/the-8-worst-kinds-of-fictional-romances-1758254150

Ha bármelyik kategóriához tudtok még jó példát mondani, jöhetnek kommentben! ;)
Elég megfoghatatlan dologtan tűnik az, hogy "megvan a kémia" két karakter között. Szerintetek mi kell ehhez? Tudtok esetleg valami jó cikket hozzá?

Read More

Write Tag 03. - ...élt egy parasztlegény.

Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. "Book Tag"-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk "Write Tag"-et!

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. :D

Write Tag 03. - ...élt egy parasztlegény. - Főszereplők

Szabályok:

• Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
• (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
• Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
• Válaszolj a kérdésekre!
• Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)
• Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
• Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

1. Mit találsz ki előbb, a cselekményt vagy a főszereplőt (vagy valami mást)? 
2. Milyen karakter volt az első történeted főszereplője?
3. Ha már több sztorit is írtál, felfedezel-e utólag visszagondolva hasonlóságot a főszereplőid közt?
4. Hogyan alkotod meg őt, van-e rá módszered?
5. Szerinted mitől lesz “működőképes” egy főszereplő? 
6. Mit gondolsz arról, hogy “a főszereplő legyen szerethető”?
7. Jártál-e már úgy, hogy a karaktered önállósította magát és másfele vitte a történetet, mint ahogy eltervezted? Mit teszel ilyenkor?
8. Olvasóként milyenfajta főszereplők fognak meg / érdekelnek igazán? Befolyásolja-e ez, hogy te milyennek alkotod meg a tieidet?
9. Fedeztél-e már fel hasonlóságot saját magad és a főszereplőd közt? Vagy törekedtél-e erre szándékosan?
10. Van-e valami érdekességed, gondolatod a főszereplőkről, amit elmesélnél? : )

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a történetekben szereplő helyszínekhez, világokhoz kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jó szórakozást! :)

Read More

Hívogató Halál

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

A behúzott sötétítőfüggöny nem tudta teljesen kizárni a délelőtti napsugarakat, a beszűrődő fénypászmákban álmos porszemek szállingóztak. 

A fülledt nyári csöndben váratlan élességgel megcsörrent a telefon.

Kiss kiemelte nyakából a kötelet, vigyázva, nehogy lerántsa vele a szemüvegét, komótosan lelépett a székről, amin megzörrent a cipője alá terített újságpapír, megigazította a nyakkendőjét és kisétált az előszobában lévő készülékhez. Biztosan a főnöke. Biztosan azt kérdezi majd: „Mit jelent, hogy már másodszor késik el ezen a héten?” Azt fogja mondani, amit egyik laza kollégája szokott: „Kedd van.” 

– Halló?

– Kiss lakás? – a beszélő próbálta elfojtani kuncogását.

– Igen – jött az unott hangú felelet.

– Cserélje nagyobbra! – fejhangú vihogás hallatszott, majd megszakadt a vonal.

Kiss egykedvűen visszatette a kagylót a gombra.

Visszaballagott a nappaliba, megigazította az újságpapírt a széken, majd felállt rá. Fejét beledugta a plafonba rögzített kampóról lelógó kötél hurkába, próbálgatta egy kicsit, kényelmes-e, még a bárszekrény üvegajtajában is megnézte magát, igaz, a feje teteje nem látszott. 

Ismét csörömpölt a kinti telefon. Kiss sóhajtott egyet, lehúzta nyakáról a kötélgyűrűt, ügyelve a szemüvegére, majd leszállt a székről, megigazította a nyakkendőjét és kiballagott az előszobába. Oda sem figyelve emelte fel a kagylót.

– Halló?

– Kiss lakás?

– Igen.

– Cserélje nagyobbra! – Kattanás, aztán már csak a vonal búgását lehetett hallani.

A férfi megcsóválta a fejét és ezúttal a készülék mellé tette a kagylót. Ismét a nappaliba sétált, és a helyére igazított újságra felállva nyakába húzta a kötelet.

Farzsebéből rezegve csendült fel a mobilja. Leemelte fejéről a hurkot, vigyázva a szemüvegére, elővette a telefont és megnyomta a zöld pipát. 

– Halló?

– Kiss lakás?

– Igen.

– Cserélje nagyobbra!

– Átkozott telefonbetyár! Apád meg fizetheti a telefonszámlát! – kiáltotta bele a készülékbe Kiss, mielőtt a hang gazdája kinyomhatta volna. 

Le se zárta a mobil érintőképernyőjét, úgy vágta zsebre a telefont. Aztán lelépett a székről.

Mindeközben egy távoli garzonlakás szürke kanapéján ülő, fekete fürdőköpenyes alak koponyafejét hátravetve felröhögött:

– Korlátlan díjcsomag!

Read More

Novella - Jégcsap-meló

/A Pennát a kézbe! blog gyakorlati feladatára készült munka. - Előre megadottak közül választott nézőpont./

– Úgyse mondasz fel! – csivitelte a barátnőm, Ila olyan hangon, hogy legszívesebben megkérdeztem volna, kinek az oldalán áll?

– Dehogynem! Most már betelt a pohár, elegem van! – puffogtam, bár tudtam, hogy ma még úgyse merem megtenni. 

Ila szerencséjére egy kis időre elállt a szél, így nem kellett válaszolnia.

A másik oldalamon – köztünk kis helyet kihagyva – lógó Kut már egy ideje hallgathatott minket, mert mikor újabb fuvallat érkezett, korholó, mély kondulással szólalt meg:

– Inkább a munkával foglalkoznának, hölgyeim, a szájuk jártatása helyett.

– Már megint kezdi… – sóhajtott fel lemondón barátném. 

– Maga jobb, ha nem is mond semmit, Ila! A héten is átlagon aluli volt a teljesítménye. Már a Főnök is megjegyezte, hogy fogjam magát szigorúbban. Példát kéne vennie rólam. Múlt héten – hangja csengőbb, büszkébb lett – harmincnégy bámulást és húsz csöppenést csináltam! Abból hármat nyakba! – S mintha demonstrálni akarná, hogy igenis képes ekkora teljesítményre, lepillantott a kisboltunk előtti járdára, és egy apró, jeges vízcseppet préselt ki magából, egyenesen az üzlet előtt megálló, táskájában kotorászó nő kezére. 

Ila érezhetően zavarba jött. Múlt éjjel a hajnali szélben suttogva bevallotta, hogy neki csak tíz bámulást és hat csöppenést sikerült gyűjtenie.

– Na, ide figyeljen, Kut! – pendültem fel élesen. – Lehet, hogy ön a brigádvezető, de akkor is igazságtalan, hogy ugyanolyan teljesítményt vár attól, aki más körülmények között dolgozik, mint maga! Láthatja, hogy amiatt a fa miatt Ila szinte állandóan árnyékban van. Mégis hogy volna képes ugyanolyan csöppenés-értékeket felmutatni, mint maga? Megmondaná?

– Az nem mentség! Itt kérem, teljesíteni kell! A munka az alapja mindennek. Nézzék meg Ebikét, a kisasszony olyan bámulási mutatókat produkál, hogy vasárnap megkapja A Hónap Legszebb Dolgozója címet. 

– Ebi már majdnem a bejárat felett van. Persze, hogy őt bámulják meg a legtöbben – vitatkoztam még, ám elhallgatott a szél, így már csak magamban dohoghattam.

Csöndben végeztük a dolgunkat. Tündököltünk és próbáltunk minél több csöppenést produkálni. Most, hogy közeledik a tavasz, ez lett az egyik legfőbb munkánk. Télen persze nem így volt, nőnünk kellett, beleadva apait-anyait, de mind tudtuk, hogy az csupán a felkészülés ideje. Aki akkor minél hatalmasabbra nőtt, annak végig több esélye volt bámulásokat gyűjteni, most pedig nyilvánvalóan tovább fogja bírni a robotot, mint véznább társai. Mindig csak a meló!

Lassan besötétedett, mi is leállhattunk végre. Már alig-alig jártak emberek az utcán, ők se néztek már felfele, csak sapkájukat szorosan a fülükre húzva siettek haza. Az éjszaka édes, az éjszaka a mi barátunk. Az a néhány óra, ami alatt nem kell dolgoznunk, amikor nem kell minden percünket feláldoznunk a munka nemes oltárán, hogy beteljesítsük létünk célját. És hogy a Főnök, az Évszakok Váltakozása megdicsérjen minket. 

Reggel a hajnal első, minden egyes nap egyre korábban érkező sugaraival ébredtünk mi is. Várt a kötelesség. 

Nem sokkal később megérkezett a boltos néni. Szotyolát tett a bolt előtti fára akasztott madáretetőbe, majd megfordította a táblát a bejárati ajtón: NYITVA. Mi pedig munkához láttunk. 

Persze a délutánig eltelő időben a kis zöldséges sarkán, az eresz kanyarulatában munkacsoportot alkotó társaink megint túlteljesítettek minket. Kut szokás szerint velük példálózott, hogy ők páran jóval több bámulást gyűjtöttek, mint mi, a csatornán egyesével függők. 

– Mert maguk csak lógnak a munka alól – s hosszú, vaskos méretéhez illő bongással felkacagott. 

Ila egészen összehúzta magát mellettem. Aztán mikor egy kislány megállt a kirakat előtt, hogy orrát az üveghez nyomva vágyakozón pillantson a benti gyümölcskosár felé, nem tétlenkedett. Bizonyítani akart. Összeszedte minden erejét, ami a folytonos árnyékban maradt neki, s útjára engedett egy hideg kis cseppet. De elhibázta, az csak a lányka kapucniján landolt. Kut, csak hogy megmutassa, hogyan is kell ezt, tökéletes időzítéssel, még mielőtt a gyerek továbbindult volna, a sálja fölé, nyaka pelyhes bőrére, ahol a két varkocsba elválasztott haj kettéválik, juttatott egy jeges vízcsöppöt. Riadt odakapás lett az eredmény.

– Ha a csepegés nem megy, legalább gyűjtsék a bámulásokat – vetette oda. 

– Mindent megteszünk, maga is tudja – vágtam vissza.

– Akkor igyekezzenek jobban. Nem elég jók a mutatóik. 

– Mégis mit vár? Mióta fagypont fölé ment a hőmérséklet, az emberek azt hiszik, máris tavasz van. Mindenki a „madarak énekét” hallgatja és a „táncukat lesi” – affektáltam, jelezve, mennyire elegem van ezekből a komisz versenytársakból.

Mindannyian lenéztünk. Láttuk, hogy több ember is megtorpan egy pillanatra, hogy a madáretető körül repkedő vagy a kiszóródott magokat a földről csipegető jószágokat nézze. Egyáltalán, kinek van annyi esze, hogy egy bolt elé, az utcára madáretetőt tegyen? Vagy legalább ezek a szárnyas dögök félhetnének az emberektől. De nem, ezeknek csak az jár a fejükben, hogy megtömjék a begyüket és szaporodjanak. Az emberek meg élvezettel nézik kergetőzésüket.

– Magának mindig csak kifogásai vannak. Dolgozna inkább.

– Nagyon jól tudja, mekkora a teljesítményem! – vágtam vissza élesen csendülve. – Mikor megjelentek az első rügyek, akkor is hoztam az előző heti bámulási szintet.

Magabiztos voltam. Volt mire, ezért is mertem szájalni. A második legjobb voltam a brigádban, pedig hiába voltam átlagos hosszúságú, meglehetősen karcsúra sikeredtem. És gyakran vetült rám az előttünk álló villanoszlop árnyéka is. 

– Ha ennyire ügyes, tanítsa meg a barátnőjét is, kedveském! – Azzal Kut megállított egy szerelmespárt, s élvezte, ahogy a barátjába karoló, nagy sálba burkolózott leány csillogó szemekkel mutogatja a fiúnak, merre nézzen. 

Lányok és gyerekek... Olyan szentimentálisak. Velük a legkönnyebb. Bezzeg tél közepén, akkor egy üzletembert állítottam meg! Még az épület mögötti brigádsorba is eljutott a hírem! Egy kicsit talán még Kut is örült, hogy az övébe tartozom. 

– De… - kezdtem volna, ám a szél elhallgatott.

Percek múlva hallottam csak meg Ila vékonyka csilingelését:

– Köszönöm, hogy megvédtél. De nem kellett volna. Még a végén rád száll. 

– Szálljon! – pendültem dacosan. – Akkor felmondok! Most már tényleg felmondok! Én nem fogok ebbe beledögleni! Veszett ügy, ennyi.

– Azt nem lehet, te is tudod. Nekem se tetszik, de nem lehet másként. Nyugodj bele, ahogy mindenki. Légy jó, Ava!

Nem válaszoltam, csak a többiek csengését vitte tovább a szél. Ilának igaza van… Folyton csak jár a szám. De nem teszek semmit. Talán tényleg jobb lenne belenyugodnom, ahogy mindenki másnak. Elnéztem a járda széli bokrok alatt gubbasztó hókupacokat. Jön a tavasz, ők is félnek tőle. Egészen behúzódtak az árnyékba. Alig jutott már nekik figyelem. Tegnap még egy komisz kölyök nyúlt a piszkos, latyakos hóért, hogy a társa kabátjához vágja, de ma már ez sem történt meg. Mi meg itt robotolunk egész nap, de érezni, haldoklik az egész. El kellene fogadnom, és igazat adni Kutnak, a mi dolgunk, hogy erőnk utolsó cseppjéig felhívjuk magunkra a figyelmet, életben tartsuk a Telet. Ennyi és nem több.

Aznap már nem vitáztam többet. Csöndben végeztem a munkám. Már nem hangoztattam, hogy felmondok. Úgyse lehet. Persze, néhány napja még hogy ábrándoztam, titkon végiggondoltam a remek mutatóimat, s elképzeltem, mekkora visszaesés lesz majd a brigádnak a hiányom. Ma pedig… Ilának igaza van. Lehetetlen.

Ránk sötétedett, nyugtalan álomba merültem. Hűvös szél simított végig köztünk, én pedig barátném halkan csilingelő suttogására ébredtem fel.

– Ava, ébren vagy? 

– Hm? – kérdeztem vékony, álmos hangon.

– Te tényleg fel mernél mondani? – hangjában remény csendült.

– Jaj, Ila, aludj már, holnap vár a munka.

– Nem tudok, Ava. Te azt mondtad tegnap, hogy igenis nem fogod az életedet adni a munkáért, hogy felmondasz. 

– Igen, igen, ezt mondtam – dünnyögtem álmosan, és azt kívántam, bár elállna a szél, és Ila csöndben maradna. 

Szerencsém lett, de nem tudtam visszaaludni.

Nyúzottan ébredtem, nem ment aznap a munka. Egész délelőtt csak egy gyerek nézett meg, és egy lassú öregasszonynak cseppentem a kezére. Szánalmas teljesítmény. Pedig a Nap is erősebben tűzött, mint eddig bármikor.

Kora délután aztán egy csapásra eltűnt az álmosság a levegőből. Vészjósló nyekergő, recsegő hangot hozott a szél az ajtó fölötti szakaszból. Még a csepegést is abbahagytuk, ahogy feszülten figyelni kezdtünk. Nem, az nem lehet! Mind tudtuk, hogy bekövetkezik egyszer, de mind abban bíztunk, hogy majd csak hosszú napok, sőt, talán hetek múlva. A nyekergés erősödött... 

A hangos roppanásba belerezgett az ereszünk. Oda se mertünk nézni, csak akkor nyitottuk ki a szemünket, amikor meghallottuk a becsapódás jellegzetes, millió darabba törő hangját. Csak bámultuk halott brigádtársunk tetemének számtalan apró szilánkját. A munka első áldozata. A Tél nyugosztaljon, Ebi. 

Némán hullajtottunk egy-egy cseppet érte. Senki nem beszélt, mindenkit hatalmába kerített az elkerülhetetlen látványa. Még Kut is hallgatott.

Kábultan, elgondolkodva tettem a dolgom. Még arra sem emlékeztem, mikor zárt be a boltos néni. Végignéztem az eresz teljes során. Hatalmas lyuk tátongott ott, ahol délelőtt még Ebi lógott. Mindenkit megült a keserű, lemondó hangulat. Eszembe jutottak Ila szavai, melyeket éjszaka suttogott el, és Kutra tekintve láttam, hogy még ő is fél.

Hirtelen jött az ötlet. Elég volt egy pillantást vetnem az utcán közeledő kisfiúra és édesanyjára. A gyerek mind az öt évével lelkesedett a bokor alatti hókupacokért, a gyér gazban kapirgáló verebekért, s míg egyik kezével az anyukájáét fogta, a másikról levette a kesztyűt és kitartotta oldalra, a szomszédos épület ereszéről lógó társaink alá, arra várva, hátha kap egy hideg cseppet tőlük. 

Figyeltem és vártam. Már kész volt a tervem. Koncentráltam, hogy jó legyen az időzítés. A kissrác anyukájának csacsogott, ahogy közeledtek, de a keze végig nyújtva maradt. Most!

Telibe találtam a tenyerét!

– Juj! – Torpant meg, meglepődve, majd vidám mosollyal nyújtotta anyukája felé csupasz kezét. – Nézd, anya! – Az asszony mosolygott.

Utána a fiú felemelte a fejét, hogy megkeressen. Most, hogy már döntöttem, mintha a természet is mellém állt volna. A délutáni utolsó óra napsugara rózsaszínes fényt kölcsönzött nekem. Egyenesen rám sütött. Tündököltem, ahogy talán még soha. Sikerülnie kell! Minden porcikám reszketett az izgalomtól. Éreztem, hogy a többiek is engem néznek. Ila hangja a köztünk végigcikázó széltől ugyanolyan reménykedőn csilingelt fel, ahogy éjszaka. A várakozás utolsó pillanatai a legszebbek. Mindjárt!

A kisfiú keze felemelkedett, tömpe ujja egyenesen rám mutatott, hangja kérlelő volt:

– Anya! Vedd le nekem azt a jégcsapot! 

A nő is felém emelte a fejét. Győzködni sem kellett. Körülnézett, majd kihúzta a földből az egyik járda mellé ültetett, fiatal fácska támaszául tavaly odaszúrt karót. 

– Ne állj alá! – figyelmeztette a gyereket, aztán a fal és közém illesztette a botot.

Néhány elrontott mozdulat, némi nyújtózkodás, és reccs! Akkorát csapott rajtam, hogy elrepültem a bokorig. Egy kicsit megsérültem, de a csúcsomra nagyon vigyáztam, az ép maradt és szép. 

A fiúcska hozzám szaladt, felkapott, kesztyűs kezével letörölt, majd vidáman mutatott az édesanyjának, aki visszaszúrta a botot.

– Köszi, anyu! – Neki most nem számítottak a madarak, a friss rügyek, a rég felolvadt pocsolyák. Csak a Tél számított.

Hamarosan már csak meleg tenyerét és éles kis fogait éreztem. Tudtam, hogy nem sokára vége.

A fiú kézen fogta édesanyját, hogy tovább induljanak. Ahogy távolodva felpillantottam Ilára és Kutra, már biztos voltam benne, hogy megérte.

Read More

Kiálts!

/A Háromszásas blog kihívására készült írás. Adott címre pontosan háromszász szó./

– Tehát nem emlékszik, kisasszony?

– Nem igazán.

– Jó… Akkor próbáljuk meg máshonnan – mondta türelmetlenül a zömök férfi és megvakarta az állát. – Volt fegyver a támadónál?

– Nem volt.

– Fenyegette magát?

Mielőtt a lány válaszolhatott volna, egy magas, középkorú, gondozott szakállú férfi kaján hangon közbeszólt:

– Nem kellett fenyegetnem. Jött magától.

A barna hajú lány tekintete ijedten rebbent a szemüveges férfi felé, majd a bíró rögvest koppanó kalapácsára.

– Csendet! – Utasította amaz a vádlottat. – Folytassa! – Intett állával az ügyésznek. 

Ő biccentett, már kérdésre nyitotta a száját, s miközben közelebb lépett a lányhoz, hogy eltakarja előle feltételezett támadóját, megigazította szemüvegét.

Ekkor hirtelen megfordult a világ. A lány újra a szobájában érezte magát. Látta az olvasólámpa fényétől sárgás könyvlapot, ismét hallotta, ahogy mögötte megnyikordul az ajtó. Felkelt az íróasztal mellől, és megfordult. Kirajzolódott annak az embernek a nyurga alakja, akinek a közelsége már korábban is feszélyezte. Kellemetlenül érezte magát mellette, bántónak találta a tréfáit, és bár nem tudta volna megfogalmazni miért, de kínos volt vele kettesben maradnia. 

Az utca felől egy közeli szórakozóhely zenéje hallatszott be a nyitott ablakon keresztül. A szél meglibbentette a függönyt.

– Hallod ezt? – kérdezte a férfi.

A lány, bár szó nem jött ki a száján, bólintott. Úgy érezte, egy idegen biccent.

– Ezt a dalt soha nem fogod elfelejteni.

Egy hang a fejében figyelmeztette: Kiálts! A férfi megigazította szemüvegét és közelebb lépett. Kiálts! Hallotta a szomszéd szobából átszűrődő beszéd zaját. Kiálts! De ő csak állt bénán. Némán.

– Tehát megfenyegette magát?

– Igen.

– Védekezett?

– Nem 

– Tudta, hogy a szomszéd szobában ott a nagynénje?

– Igen.

– Kiáltott segítségért?

– Nem – a lány hangja egyre halkabb lett.

– Miért nem?

– Nem tudom.

– Mondja, meg tudná indokolni legalább egyetlen döntését ésszerűen?

– Nem.

– De miért?

– Mert ott nem voltak döntések.

Read More

Fordítás - Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - I. A világ

A cikksorozat nulladik részében egy kedvcsinálónak szánt tartalomjegyzéket láthattatok, melyről azt ígértem, hamarosan átgondolandó kérdésekkel egészülnek ki az egyes pontjai. Ez itt a második témakör első négy része. A bejegyzést később frissítem az utolsó résszel, amiről írok majd posztot a facebook oldalon.

I. A világ

1. Alapok

• Mások a fizikai és a természeti törvények ebben a világban, vagy ugyanolyanok, mint a való életben? 

• Hogyan illeszkedik ebbe a mágia? És a mágikus lények?

• Úgy általánosságban ez egy földszerű világ? 

• Vagy egy “alternatív Föld”?

• Van több különféle emberi faj? 

• Illetve vannak-e nem-emberek is, például elfek vagy törpék?  

• Hogy viszonyul ezen világ kulturális és etnikai sokfélesége a valós világhoz?

• Mennyi ideje élnek emberek ezen a világon? 

• Itt fejlődtek ki, vagy valahonnan máshonnan vándoroltak be?

• Hány ember él ebben az országban?

• Hogy viszonyul ez a világ teljes népességéhez?

• Mi tekinthető kisvárosnak / nagyvárosnak / központi városnak a lakosok számában kifejezve?

• Mi a mágikus erő forrása: az istenek, a világ “manája” (mint Larry Niven “Warlock” történeteiben), az emberek akaratereje vagy a mágiahasználó életenergiája? Vagy valami egészen más?

• A mágia egy kimeríthetetlen erőforrás?Ha a mágiahasználónak saját akaraterejéből, életerejéből vagy józanságából pótolja ezt a varázserőt, milyen hosszútávú hatásai lesznek az egészségére és/vagy stabilitására?

• A különböző fajok más-más forrásból nyerik a varázserejüket, vagy mindenki ugyanazt használja?

2. Alternatív Föld

• Vannak nem emberi lakosok is ezen a bolygón (pl. elfek, törpék, földönkívüliek)? 

• Ha igen, milyen számban? 

• Mennyire nyíltan vannak jelen? 

• Milyen területeken élnek (pl. a törpék hegyekben vagy barlangokban, az elfek az erdőkben, stb.)? 

• Hogy viszonyul a történelem és a kultúra ezen az alternatív Földön a valódihoz? 

• Miért van ez a hasonlóság vagy épp eltérés?

• Volt egy bizonyos pont a történelemben, amikor ennek a világnak a folyása levált a miénkről (pl. Napóleon nyert Waterloo-nál)? 

• Ha igen, mi volt az? Milyen régen történt? 

• Ennek következtében mennyire változott meg a történelem, és mennyire fog a jövőben? 

• Ennek a történelmi törésnek a mágia volt az oka, vagy épp ez a változás tette lehetővé a mágia használatát?

• Ha nincs egy konkrét elágazási pont, akkor mi a különbség eközött az elképzelt világ és a valódi között? 

• Mennyire látványos ez a mindennapi életben? 

• Ha létezik mágia, de a történelem többé-kevésbé ugyanaz, miért nem volt rá hatással? 

• Ha a mágia működik, elfek léteznek, stb., de az emberek többsége nem tud erről, hogyan és miért maradhatott ez titokban?

• Ha a mágia létezése köztudott, melyik történelmi események változtak meg, és melyek maradtak változatlanok? 

• Hogyan reagáltak a vallási szervezetek? A kormányok? A hétköznapi emberek? 

• Milyen törvények és/vagy foglalkozások változtak? 

• Milyen hatással lesznek ezek a általános és speciális különbségek a szociális kérdésekre? 

3. Nem földi jellegű világ

• Miben különbözik fizikailag ez a világ a Földtől? 

• Ugyanolyanok a méretek (egyforma sűrűség, egyforma gravitáció), ugyanolyan a szárazföld és a víz aránya, ugyanolyan a légkör, stb.? 

• Esetleg több napja vagy holdja van? Gyűrűi? 

• Vannak látványos csillagképek, üstökösök, stb., amik éjszaka vagy épp nappal láthatók?

• Vannak nem-emberi lakosai a bolygónak (elfek, törpék, űrlények)? 

• Ha igen, mekkora számban? 

• Milyen nyíltan vannak jelen? 

• Melyik területeket vették birtokukba?

• Hogyan helyezkednek el a földrészek? 

• Ha több nap vagy hold van, hogyan befolyásolja ez a szeleket, az árapályt, és úgy általában az időjárást?

• Mennyi szárazföldje van, és ebből mennyi lakható?

• A tengelyi dőlése és a bolygó pályája ugyanolyan - azaz, a világnak ugyanolyanok az évszakai, és ugyanannyi ideig tart egy éve, mint a Földnek?

4. Világtörténelem

• Milyen régről vannak feljegyzések vagy történetek történelmi eseményekről? 

• Mennyire széles körben ismertek ezek a történetek?

• Hisz az átlagember ezekben a régi mesékben vagy épp elutasít olyanokat, amik a valóságon alapulnak (pl. Trója)?

• Mióta élnek emberek ezen a világon? 

• Az evolúció során alakultak ki, istenek teremtették őket vagy valahonnan máshonnan vándoroltak ide? 

• Ha vannak nem emberi lények is, körülbelül mennyi ideje vannak itt és honnan származnak?

• Mennyire hasonlít a történelem és a kultúra ezen az alternatív Földön a valós történelemre és kultúrára? 

• Miért van ez a hasonlóság/különbözőség?

• Hol kezdődött a civilizáció? 

• Milyen irányokba terjedt szét? 

• Hogyan hatott a civilizáció fejlődésére a mágia jelenléte? 

• A nem emberi fajok megjelenésére, ha vannak ilyenek? 

• Események vagy az istenek közvetlen beavatkozása?

• Hagyományosan melyik népek, városok, fajok harcoltak, szövetkeztek, kereskedtek vagy épp versengtek egymással? 

• Hol vannak még mindig komoly érzelmi hatásai a régi eseményeknek?

• Melyik népek, városok, fajok közt volt konfliktus a közelmúltban? 

• Miért? 

• Mikor és miért tört ki a legutóbbi háború? 

• Ki nyert?

• Melyik népet, stb. tartják (számítanak?) a legcivilizáltabbnak? 

• Melyek a technológiailag legfejlettebbek? 

• Kik a legfejlettebbek mágiailag? 

• És kik a legkevésbé? 

• Miért?

• Van-e egy egységes, általánosan elfogadott naptár (beleértve az idő mérését is) vagy a városok, népek, fajok különbözőt használnak?

• Hány nyelv létezik? 

• Melyek között van kapcsolat (pl. újlatin nyelvek ) és miért? 

• Mely nyelvek kölcsönöztek szavakat vagy mondásokat más nyelvekből? 

• Melyiket beszélik valószínűleg a legszélesebb körben?

• Van-e egy egyfajta “kereskedelmi nyelv”, ami megkönnyíti az olyan országok közti érintkezést, kereskedelmet, amik nem ugyanazt a nyelvet beszélik? 

• Van-e olyan “egyetemi nyelv”, amit a művelt vagy nemes emberek beszélnek, amilyen a latin volt a középkorban? 

Forrás: http://www.pcwrede.com/fantasy-worldbuilding-questions-the-world/#1Basics 

Read More

Hétköznapi holmik

 /A Kezdetben oldal világépítős játékára készült írás. Feladat: bemutatni a mágiát vagy technikai fejlettséget/

– Maga most tényleg házalni akar ezekkel? – kérdezte cinikus hangon az esztergapadnak támaszkodó fiatal legény.

Karját keresztbe fonta a mellén, úgy nézte öreg, pakolászó mesterét.

Az ősz hajú, simára borotvált arcú férfi megállt a mozdulatban, kiegyenesedett és mutatóujjával feljebb tolta orrán az okulárét. Ingerülten sóhajtott.

– Neked talán van jobb ötleted, fiam? 

– Van! – csattant fel a kese hajú fiú, és tekintetét az öregébe fúrta. – Például ne sodorja bajba az üzletét és saját magát ezekkel az ostoba ábrándjaival!

A férfi állta a pillantását, majd nagyon fújt. Aztán szó nélkül folytatta a pakolást. Úgy tenyérnyi magas, hengeres eszközöket rámolt nagy, erős hátizsákjába. A holmik olykor fémes hanggal egymásnak koccantak, az oldalukon kiálló forgatható rúd néha beleakadt egy másik darab alul kilógó, rugós lábaiba vagy a köztük lévő éles fémalakzatba. Olyankor az öreg morrant egyet, majd olyan óvatossággal választotta szét őket, mintha valóságos kincsek volnának.

A legény egy darabig csak nézte, majd sarkon fordult és bement a műhely hátsó részébe. Kisvártatva néhány elnyűtt törlőronggyal tért vissza. Leguggolt a merevített vázú, kissé már kopott táska mellé, és kiszedte az utoljára belepakolt gépezeteket. Egy rongyot terített az alattuk lévőkre, majd gondosan ráhelyezte az iménti kettőt. Újabb rongy, újabb két holmi egymás mellé. Mestere nem szólt rá. Csöndesen állt egy ideig, majd lelkes hangon beszélni kezdett:

– Gondold csak el, fiam! A mi népünk asszonyainak ez az egyszerű szaggató már mindennapos dolog. Kinyújtják a tésztát, felhúzzák a szaggatót és útjára engedik felette. Oda sem kell nézniük, az lyukaszt egyet, aztán odébb lép a kis lábain és jöhet a következő szaggatás. Mostanra olyan jól beállítottam, hogy már alig hagy köztes tésztát. Sőt, még a formát is lehet cserélni benne! Közben meg már lehet is telerakni a tepsit vagy nyújtani a következő adagot. Ennek minden háztartásban ott a helye! Hidd el, a háziasszonyok jó célközönség! Elég, ha páran kipróbálják, és szájról szájra fog járni, mennyire megkönnyíti a sütést. Kicsiben kell kezdeni, úgy előbb bizalmat szavaznak majd az eszközeinknek – közben az öreg szórakozottan megfogott egy kesztyűt és elkezdte vele leseperni a szerelőpultról a fémforgácsot.

A legény végzett a pakolással, bekötötte a zsák száját, becsatolta a ráhajtóját. Olajfoltos kezével leporolta a nadrágjára hullott forgácsot, majd felkelt, és miközben hátára vette a nehéz táskát, megkereste az öreg tekintetét:

– A zhunok gyűlölnek minket, mióta csak itt vagyunk. Ne higgye, hogy a tésztaszaggatói ezt megváltoztathatják.

/A zhunokról szó esett már az alábbi két háromszázasomban: Függöny és Küldetés./

Read More

Fordítás - Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - 0. rész

Találtam egy igazán érdekes és széleskörű összefoglalót arról, mi mindent is kell/érdemes átgondolni, ha valaki saját világ kitalálásába fog. Nem csupán a lenti témakörök felsorolásáról van szó, hanem mindegyikhez tartozik egy sor kérdés is, amit majd további bejegyzésekben apránként közzéteszek. Már régóta kerestem efféle cikket, ami ad egy minden fontos szempontra kiterjedő listát, és most megtaláltam! :D

Hozzáteszem, egészen biztosan nem kell mindig, minden világhoz így elmerülni az egyes témákban. Más részletekre és másmilyen mélységben van szükség rájuk, ha novellához, ha regényhez vagy ha szerepjátékhoz alkotsz világot, ahogy az sem mindegy, hogy az egész sztorid, legyen történet vagy kaland, egy adott ország kicsi városkájában játszódik, vagy nagy, nemzetközi politikai intrikákat szeretnél? Szóval nyugodtan használj annyit a listából, amennyire szükséged van, ha kell, hagyj el belőle vagy bővítsd ki, a lényeg, hogy amit alkotsz, önmagában legyen logikus és álljon meg a lábán.

Kedvcsinálóként közlöm a bevezetőt és a listát az egyes témakörökről, így később akár tartalomjegyzékként is használhatjátok.

Mivel ez egyben áttekinthetetlenül hosszú bejegyzés lenne, ezért ha egy-egy téma minden alpontját lefordítottam, akkor hozom majd át az egész csokrot egy bejegyzésként a befejezett fordítások részhez és linkelem majd a főcímhez, hogy innen kiindulva minden pontot elérhessetek.

Remélem, Ti is ugyanolyan hasznosnak találjátok majd, mint én! Jó olvasást az új cikksorozathoz! :)

Segítő kérdések fantasy világ építéséhez

A következő kérdések listája a fantasy történetek azon íróinak nyújt segítséget, akik arra törekszenek, hogy hihető képzeletbeli közeget alkossanak sztorijuknak. Míg ezen kérdések némelyike hasznos vagy épp elengedhetetlen lehet bizonyos történetekhez, nem mindegyik felvetés lesz alkalmazható az összes történetre. Nem szükséges, hogy a szerző az összesre, vagy akár bármelyikre is válaszoljon az írás megkezdéséhez (vagy épp befejezéséhez). Az cél egyszerűen az, hogy elgondolkoztassa az embereket arról, hogy történetük keretei és hátterei összhangban vannak-e… vagy sem. Ha használható, használják is. Ha nem, akkor ne.

Néhány kérdés egynél több témakörnél is alkalmazható, és több címszó alá is be lett másolva. Ez nem tekinthető teljes és befejezett listának, inkább egy kiinduló pontnak, aminek segítségével minden egyes író összeállíthatja a saját listáját.

A kérdések

I. A világ

Alapok

Alternatív Föld

Nem földi jellegű világ

II. Fizikai és történelmi jellemzők

Általános

Éghajlat és földrajz

Természeti erőforrások

Világtörténelem

Egyedi országok történelme

III. Mágia és mágiahasználók

A mágia szabályai

Varázslók

Mágia és technológia

Egyéb mágikus kérdések

IV. Emberek és szokások

Általános

Szokások

Étkezés

Üdvözlések

Gesztusok

Vendéglátás

Nyelv

Etika és értékek

Vallás és istenek

Lakosság

V. Társadalmi szervezetek

Általános

Közigazgatás

Politika

Bűnözés és a jogrendszer

Külföldi kapcsolatok

Hadviselés

Fegyverek

VI. Kereskedelem, ipar és közélet

Általános

Üzlet és ipar

Közlekedés, szállítás és kommunikáció

Tudomány és technológia

Orvostudomány

Művészet és szórakozás

Építészet

Városi tényezők

Vidéki tényezők

VII. Mindennapi élet

Általános

Divat és öltözködés

Illemszokás

Étrend

Oktatás

Naptár

Forrás: http://www.pcwrede.com/fantasy-worldbuilding-questions/

Read More

Write Tag 02. - ... még az Óperenciás-tengeren is túl,

Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. "Book Tag"-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk "Write Tag"-et!

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. :D

Write Tag 02. - ... még az Óperenciás-tengeren is túl, - Helyszínek

Szabályok:

• Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
• (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
• Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
• Válaszolj a kérdésekre!
• Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)
• Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
• Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:

1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?
2. Miért? Mit szeretsz benne?
3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?
4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?
5. Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre?
6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?
7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik?
8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz?
9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?
10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél? :)

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a történetekben szereplő helyszínekhez, világokhoz kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jó szórakozást! :)

Read More

"Troll, bent a csoportban egy troll! Gondoltam, szólok..."

Az elmúlt hetekben két esettel is volt dolgom, amelyekben felmerült a “troll” szó. Az egyiknek csupán szemlélője voltam, a másikban engem hívtak troll-gyanúsnak és már az admint emlegették velem kapcsolatban. Elgondolkodtam ezen a “troll” jelenségen, beszélgettem róla barátokkal, és most megszületett ez a cikk.

Fontosnak tartom beszélni róla, mert:

• egyszerű olvasóként te is belefuthatsz ilyesmibe böngészés közben
• magad is kerülhetsz olyan helyzetbe, ahol fennáll az esélye, hogy trollnak fognak mondani - ha nem szeretnél ilyet, jó, ha tudod, hogyan kerülheted el, ha pedig mégsem akarsz csöndben maradni, tudd, hogy mit vállalsz
• ha blogot vagy facebook oldalt üzemeltetsz, adminként is lesz dolgod a jelenséggel, és ott már neked kell döntened a kialakult helyzetről

Mivel mind a két, fent említett eset zárt csoportban zajlott, így ennél konkrétabbat nem mondhatok róluk. De anélkül, hogy idegen számára, aki maga nem olvasta őket, kiderülne, pontosan melyik helyzetekről van szó, felhasználom őket példának.

A jelenségről általában

Megkérdeztem Wikipédia barátomat, szerinte ki a troll? “A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.”

Ezt nem is magyarázom tovább, valószínűleg mind tudjátok, miről, kiről van szó.

Sokkal inkább kérdés lehet, hogyha ez ennyire egyértelmű, mi a szöszt kellett csinálnom ahhoz, hogy megkapjam a “troll-gyanús” jelzőt?

Kérdeztem.

Trollkodás vagy polgárpukkasztás? Vékony a határvonal

A trollkodásról elmondható, hogy teljesen öncélú. Figyelemfelhívásra, szándékos indulatkeltésre megy a játék, pusztán a műsorért.

A polgárpukkasztás pedig olyan tett, viselkedés, ami az adott közegben eltér a megszokottól, és ezzel megbotránkozást, felháborodást vált ki.

Persze, ezt is lehet öncélúan, “troll módon” csinálni, azonban van egy fontos különbség, amit a legjobban az támaszt alá, hogy mindig is voltak híres és elismert polgárpukkasztó személyek: a polgárpukkasztásnak van célja. (Ha nincs, azt én már trollkodásnak mondanám, és ebben a cikkben is ilyen különbségtétellel fogom használni a két szót.)

Célja, hogy a megszokottól különböző viselkedéssel kibillentsen egy közeget a saját, megszokott állapotából, felrázza a langyos vizet, s ezáltal rámutasson bizonyos megkérdőjelezhető pontokra. Elgondolkodtatni akar a saját, bevett szokásokról, megmutatni a dolgok fonákját, olyan módon, amit már nem lehet csak úgy lesöpörni egy kényelmes mozdulattal.

Talán én is pukkasztottam a polgárokat? Nos, amennyiben a “Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mit gondoltok X dologról?” kérdés annak számít, úgy igen. Elvégre tudtam, hogy abban a közegben, ahol felteszem a kérdést, valószínűleg ez némileg kényes téma.

Viszont, mivel még csak nem is érveltem egyik vagy másik oldal mellett, szándékosan nem kedveltem senkinek a hozzászólását, azét sem, akivel egyetértettem, hogy ne befolyásoljak senkit, így megvolt a lehetőség, hogy a kérdés nyomán egyetértő vélemények szülessenek. Én is örültem volna, ha így történik. Nem volt célom veszekedést generálni - ami egyébként nem is volt -, egyszerűen egy korábbi eset miatt kíváncsi voltam a véleményükre. És folyamatosan figyeltem a hozzászólásokat, hogyha bármelyik oldalról valaki nem csak a véleményét mondaná el, hanem személyeskedeni kezdene egy másik taggal, leállíthassam.

Mégis volt, aki aztán “admint kiáltott”. (Aki végül nem érkezett meg, bár meglehet, egyszerűen nem követte nyomon a történteket.) - Erről később még lesz szó, egy másik cikkben.

Hogyan buktasd le a trollt?

Ahogy az én példámon is láthatjátok, nem mindig egyértelmű, hogy valaki trollkodik-e? (Legalábbis én úgy gondolom, hogy egy vélemény-kérdezés önmagában még nem trollkodás.) 

Hogyan derítheted ki könnyen?

• Feltételezd, hogy nem az, és viselkedj aszerint vele - mert lehet, hogy tényleg nem az:
• Reagálj logikusan a hozzászólására. Érvelj mellette vagy ellene, mondd el, mivel értesz egyet, mivel nem és miért, tegyél fel neki kérdéseket. Persze, mindezt olyan hangnemben, ahogy egy ismerősödnek is írnál. (Gondold el, hogy valamiről megkérdezed az emberek véleményét és gúnyolódást kapsz érte.) Általában már ennyiből látható, hogy a másik fél képes-e, akar-a értelmesen kommunikálni, érvelni?
• Kérdezd meg a véleményét a konkrétan szóbanforgó témáról. Bár ebből még nem fog biztosan kiderülni, hogy szándékosan trollkodik-e, de eddig úgy tapasztaltam, hogy trollkodás esetén már a kerek, fröcsögésmentes véleménynyilvánítással is gondok szoktak lenni. (100+ hozzászólás után tőlem is megkérdezték. El is mondtam.)
• Kérdezz rá egyszerűen, mi volt a célja a hozzászólással? Ha nincs mögötte rossz szándék, rendes, értelmes választ fogsz kapni. (Tőlem is megkérdezték a csoportban, és minden elismerésem, hogy valaki előbb kérdezett és utána alkotott véleményt. Jól esett. Természetesen feleltem is, elmeséltem az eredeti helyzetet, ami kapcsán felmerült bennem az adott kérdés, és azt is, hogy miért olyan egyszerűen tettem fel, ahogy. Miután minderre válaszoltam, abbamaradt a troll-gyanúsnak hívás és végül én nem kaptam választ a kérdéseimre a hozzászólótól.)
• Az előző kérdésre adott válaszból igazából már világos is lesz, hogy az illető mit szeretett volna, vagy épp az, hogy maga sem tudja vagy nem akarja megmondani, a lényeg, hogy kapsz-e értelmes választ? De ha még a válasz után is úgy érzed, az illető trollkodik, egyszerűen jelezheted is felé. “Nézd, ez a hozzászólás itt mit generált. Kérlek, zárjuk most le / folytassuk privátban.” Ha a kérdezett tényleg nem a nyilvános zavarkeltésre megy, ebből érteni fog, pláne, ha tényleg nem is volt szándékában trollkodni, csak kisiklott a kezéből a komment-sorozat. (Ezzel egyébként lehetőséget is adsz neki, hogy ezt belátva szégyenkezés nélkül távozhasson. Hogy él-e vele, vagy visszatámad, az már rajta áll.)

A fenti kérdéseket célravezetőnek tartom, sokat elárul, kapsz-e rájuk rendes, valóban a feltett kérdéseidre válaszoló feleletet.

Azonban nem működnek mindig!

Az általam csak végigkövetett troll-kérdés esetén az aztán hozzászóló admin kommentje hívta fel a figyelmem valamire, amire gondolnom kellett volna, hiszen nagyon is igaz, magamtól mégsem jutott volna eszembe:

Vannak olyanok, akiknek önhibájukon kívül nehézséget okoz az írott szöveg megértése, és nem rajtunk múlik, milyen IQ-val születünk, zsenik leszünk-e vagy az egyszerű párbeszéd is problémát fog okozni és egyéb, ehhez hasonló okok miatt is gondja lehet valakinek az írásbeli kommunikációval.

Nem állítom, hogy minden troll ilyen. Még csak azt sem, hogy a többség nem tudja, mit csinál, nem szándékosan teszi. Csupán azt mondom, gondolni kell erre a lehetőségre is. És ha másért nem, legalább ezért nem bántóan reagálni a trollkodó bejegyzésekre, mert nem tudhatjuk, ki ül a másik oldalon.

Mit érdemes akkor tenned és mit nem?

Előre leszögezem, hogy minden eset egyedi. Nem fogsz itt egy mindegyikre érvényes csodareceptet kapni, de szempontokat, amik alapján te magad eldöntheted, megéri-e neked az adott reakció vagy sem, igen.

Felhasználóként:

• A legegyszerűbb, ha figyelmen kívül hagyod az egészet. Az örökérvényű “Ne etesd a trollt!” szabály nagyon is igaz. Zavart kelteni csak úgy lehet, ha van hozzá partner.
• Ha valamiért mégis úgy döntesz, hozzászólsz a dologhoz - mondjuk mert személyes a téma, vagy úgy gondolod, nem trollkodás a bejegyzés célja -, gondold át, hogy van-e rá időd? Az efféle bejegyzések általában gyorsan pörgő komment-sorozattal járnak, amiben ha van véleményed, amellett csak akkor tudsz kiállni, ha ott vagy és írsz. Már csak azért is, mert lehet, nem elég csupán a saját véleményedet leírnod és otthagyni az egészet, mert valakitől te is kaphatsz kérdést. Arra pedig illik felelni.
• Feltételezd, hogy nem szándékosan trollkodik, vagy nem is trollkodik. Helyette kérdezz, fent adtam rá ötleteket.
• Ne piszkáld, ne bántsd!
• Egyrészt, mert lehet, nem szándékosan értetlen.
• Másrészt nézd meg, hogy fest ez kívülről: szerinted mennyire vehető komolyan és milyen képet fest magáról az, aki gúnyolódó szövegeket kommentelget valakinek a hozzászólása alá? (Azt, hogy másokat bántani egyébként sem szabad, nem mondom, ezt remélhetőleg mindenki tudja, és lám, mégsem mindig elegendő érv. Ha nem miatta, akkor legalább magad miatt ne csináld.)
• Harmadrészt nem használ, hidd el. Gondold el, ha te csípőből így reagálsz rá, valószínűleg egyrészt nem te vagy az egyetlen, másrészt nem is ez az első esete az illetőnek. Vagyis már kapott ilyen reakciókat, és az sem használt. Ahogy jóvá verni nem lehet egy rosszul viselkedő gyereket, úgy értelmesen kommunikálóvá gúnyolni se lehet valakit.
• Légy megértő, de ne legyél balek!
• Ne személyeskedj, ne szedd darabokra a logikai és helyesírási hibáit, mert azzal az ő stílusát veszed át. (Ezzel csak elismered, hogy ő volt az erősebb, mert neki sikerült rád hatnia. Párbeszédben az erősebb személyiség hangvételét hajlamosabb átvenni a kevésbé határozott fél. Biztosan azt szeretnéd, hogy te legyél az?)
• Mielőtt zsigerből válaszolnál valamire, főzz egy teát, locsold meg a virágokat, etesd meg a kutyát/macskát/pitont. Utána, kicsit higgadtabban ülj le a billentyűzet elé.
• Élj a meglepetés erejével úgy, hogy közben nem járatod le magadat sem! (Utána még mindig elköszönhetsz nyugodtan.) Ha nem ez az első irritáló bejegyzése a másiknak, akkor már kapott kiröhögést és piszkálást korábban is. És itt is fog másoktól. Vagyis ezt a reakciót már ismeri, már volt dolga vele, rutinosan reagál rá vagy épp lép át rajta. Hökkentsd meg azzal, hogy komolyan veszed és normális hangon beszélsz vele! Ha tényleg troll és szándékosan viselkedik idiótán, a válaszaival önmagát fogja lejáratni. Ha viszont nem az, akkor te sem égsz be, és neki is lehetőséget adsz, hogy elmondja, mi célt is szolgált a bejegyzés.

Adminként:

• Ha blogot, csoportot kezelsz, számolj a lehetőséggel, hogy megtalálhatja egy-egy troll vagy annak tűnő személy, vitás bejegyzés.
• Kövesd figyelemmel az oldalad, csoportod! Persze, nem kell minden egyes kommentet elolvasni, főleg, ha nagy az élet nálad, de azért légy tisztában, milyen témát kapnak épp fel a követők, és kik a fő hangadók.
• Légy elérhető! Szintén nem azt jelenti, hogy 0-24-ben ülj a gép előtt, de tudd, hogy egy csoportot nem elég elindítani aztán magára hagyni, mert akkor kifolyik a kezedből, már nem olyan lesz, mint amilyennek szántad. Legyen elérhetőséged megadva, időnként nézz fel, írt-e valaki, behívtak-e egy-egy beszélgetésbe? És ha kell, reagálj, dönts helyzetekről. Ez a te blogod, a te csoportod, rólad is kialakul egy kép az alapján, hogy milyen légkört teremtesz / engedsz meg ott, és hogy miként kezeled az ilyen problémás eseteket, hogyan szólsz hozzá egy-egy kérdéses helyzethez.
• Légy pártatlan, mindkét felet nézd meg! Meglehet, tényleg befészkeli magát hozzád egy troll. Meglehet, te is szívesen nyomnál rá egy kinevető “vicces” fejet, vagy elkezdenéd macerálni, hisz a csoportod tagjai is azt teszik, hisz valahol talán igazuk is van. (Még talán népszerű is lennél tőle.) Én úgy gondolom, nem azt kell megvédeni, akinek igaza van, hanem akit bántanak. (Vajon aki személyeskedik, gúnyol, az nem trollkodik, csak mert “a másik kezdte”?)
• De ez nem azt jelenti, hogy hagyd garázdálkodni a trollt, vagy még simogasd is meg a fejét, mert szegényt bántják. Hogy miként reagálod le az ilyesmit, az a te temperamentumodtól is függ. Egyből ki is tilthatod, vagy leállíthatod a hozzászólásokat az adott bejegyzés alatt. Nekem személy szerint tetszik az a megoldás, amit a végignézett trollos eset kapcsán az admin is csinált: figyelmeztette a kérdéses személyt, amikor olyat írt, amit ő nem tartott az oldalra valónak. Miért ne hozhatnál a saját blogodon, csoportodban olyan szabályt, hogy 1x, 3x figyelmeztetsz, és aki nem ért a szóból, kitiltod? Ez rajtad áll, a te csoportod, vezesd úgy, ahogy te szeretnéd.
• Legyél következetes. Ugyanúgy járj el egy ismeretlen trollkodásával, mintha a legjobb barátod, testvéred vagy rokonod tenné. Ha A-nak büntetés jár a trollkodásért, akkor B és C is ugyanazt kapja ugyanazért a kihágásért.

Igyekeztem rávilágítani, miért is fontos, hogy tisztában legyünk a jelenséggel átlagos internet felhasználóként, valamint miért tartom lényegesnek, hogy ne az első, elhamarkodott reakciónk alapján gépeljük be a válaszunkat. Adtam szempontokat, tanácsokat, amik talán hozzásegítenek, hogy már legyen egy megalapozott hozzáállásod, ha ilyesmivel találkozol.

Hogy végül hogy állsz a témához és mit teszel, rajtad áll, ha elgondolkodsz róla, már elérte a cikk a célját. :)

Read More