Fordítás - 10 fantasy klisé és ötletek a megváltoztatásukra

Sétálj be egy könyvesboltba és fantasy könyvekkel telerakott, hosszú polcsorokat fogsz találni. De a legtöb kötetben ugyanazok a klisék szerepelnek, és sokuk olyannyira megjósolható, hogy elég lenne csak a hátsó borítót elolvasnod, hogy kitaláld az egész cselekményt. Namármost, nem azt javaslom, hogy szabadulj meg a regényed összes fantasy kliséjétől (ha megtennéd, az már valószínűleg nem lenne többé fantasynak tekinthető ; ) ), viszont elszórakozhatsz azzal, hogy a csavarjaidat ezekre a régi, öreg klisékre építed. Szóval itt van egy lista a 10 legnépszerűbb fantasy sablonról és javaslatokról, hogy inspiráljanak: változtasd vagy csavard meg a kliséket, hogy egyedi, érdekes regényötleteket kapj!

És bár természetesen nem minden fantasy könyv tartalmazza ezeket a kliséket, sok közülük igen. Semmi baj nincs a klasszikus fantasy történetekkel, de néha szórakoztató hagyni, hogy a fantáziád elszabaduljon és másként rendezze a dolgokat. Ha van néhány fantasy klisé, ami tényleg zavar és én elfelejtettem, vagy te tudsz olyan jó fantasy könyvekről, amik kitörnek az alap fantasy formából, írd meg nekünk kommentben!

1) Prófécia a Kiválasztottról

Tudod, hogy ennek itt kellett lennie, igaz? A fantasy könyvek jó része tartalmazza különböző formáit a jóslatnak, mely szerint a vonakodó, kis senkiként induló hős fogja megmenteni a világot.
Például: Aragorn (A Gyűrűk Ura), Harry Potter (Harry Potter), Aidan (The Door Within), Eragon (Örökség-ciklus) és még sokan mások.

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: A hősről szóló prófécia helyett szólhatna a jövendölés egy felemelkedő gonoszról? Mi lenne, ha az, akiről a jóslat szól, egy elkényeztetett, gazdag ficsúr lenne, aki egész életében tudott róla, nem pedig egy szegény béres? Vagy egyszerűen ki is vághatnád a jóslatot és *dobpergés * lehetne egy olyan karaktered, aki magától motivált a világ megmentésére. Ez a klisé mostanában nagyon népszerű, szóval írnom kellett egy teljesen különálló blog posztot (angol, eredeti), hogyan fordítható meg ez a fantasy sablon.

2) Középkori európai világ

Nagyon kevés olyan fantasy világ létezik, ami nem a középkori Európán alapszik. A legtöbb fantasy regény esetében, ha eltávolítod belőle a mágiát és a mágikus lényeket, ott maradsz egy középkori Európával. A ruházkodás, a társadalmi rend (lovagok, urak, királyok és jobbágyok), a várak, a fegyverek, és minden más ezen az egy időszakon alapszik. Ez szinte az egyik meghatározó eleme a fantasynak, de nagyon érdekes tud lenni, ha megváltoztatják.

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Mit szólnál egy nomád arab világon alapuló fantasy kultúrához a sivatagban? Vagy talán mintázhatnád a világod az Amazonasi őserdők törzseiről. Nem lenne igazán érdekes?

3) A neveknek muszáj finn / walesi / kelta / norvég alapúaknak lenniük

Ez a sablon majdnem az előző kategóriába sorolható, de saját részleget akartam adni neki. Eragon, Caspian, Moraine, Gandalf (szó szerint „bottal járó tündét” jelent, egy törpékről szóló régi vers alapján), stb. mind egyféle nyelvből származnak (vagy néhány szoros kapcsolatban lévő nyelvből). Kihívlak, hogy keresd meg a a kedvenc fantasy karaktered nevét és csak próbáld meg bebizonyítani, hogy nincs igazam.

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Miért nincsenek spanyol, arab vagy indián nyelven alapuló nevek? Ha még iskolába jársz, használhatod az általad tanult idegen nyelvet is inspirációként. Ráadásul nem lenne izgalmas vegyíteni a kultúrákat? Lehetnének arab alapú nevek egy indián kultúrára épített világban, nem?

4) A főszereplő kardot forgat

Kivételes alkalmakkor, csemegeként kapunk egy íjász fő karaktert, de ez ritka. A legtöbb hős (vagy akár mentorok vagy főbb gonoszok) mind kardhasználók. Miért? Tényleg nem tudom és nem is érdekel, de muszáj még felsorolnunk néhány variációt.

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Az íjászok teljesen és totálisan fantasztikusak és jó alapanyagok fő karakternek. (Itt az eredeti cikk egy videót említ.) De az íjak és a nyilak nem az egyedüli fantasy fegyverek. Természetesen a főszereplőnknek lehet fejszéje is, de mi van mondjuk a harci bottal (hatalmas rúd, ami harcban meglehetősen félelmetes látvány)? Ezek a fegyverek nem csak a mellékszereplők kezébe kerülhetnek - hagyd, hogy a főszereplőid is szórakozzanak velük!

5) Csak íjak, fejszék és kardok megengedettek a többi karakternél

Tudod, léteznek más középkori fegyverek is. ; ) De ritkán látjuk őket fantasy regényekben. Noha az aktuális gonosznak lehet akár buzogánya is, más fegyvert valóban nem látni.

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Feljebb említettem a harci botokat, mert azok a kedvenceim közé tartoznak, de még annyi jópofa fegyver létezik mind a főbb, mind a mellék karaktereknek. Miért nem használsz mondjuk gerelyt, lándzsát, egy tegeznyi dárdát, láncos buzogányt, alabárdot, harci kést, vagy épp fúvócsövet? Keress és találj néhány kevéssé ismert fegyvert, vagy találj fel néhány saját változatot! Annyi más úton meg lehet még ölni az embereket! Muhahaha!

6) Az államformák kötelezően monarchiák

Újra, ez a sablon onnan ered, hogy a fantasyk a középkori Európából merítkeznek, ami - nem találod ki! - a legtöbbször monarchikus. Gyerünk, csináljuk máshogy!

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Lehetne köztársaságod vagy demokráciád egy fantasy világban? Vagy esetleg totalitárius kormányzásod vagy épp plutokráciád? Vagy ha vallási fantasyt írsz, lehet éppenséggel teokráciád is. Vagy lépj egyet hátra és a különböző népeidnek adj különböző államformákat. Nem vagy biztos benne, mik lehetnek ezek az államformák? Csinálhatsz pár gyorskeresést a google-ben, vagy nézd meg az államformákról szóló blogposztomat (angol, eredeti).

7) Csak olyan mitológiai lények szerepelnek, mint elfek, sárkányok, törpék, emberek és ezek variánsai

Míg egy fantasy könyvben alkalmanként szerepel erdei nimfa vagy más kreatúra és néhány szerző megalkotja a saját lényeit, az elfek, emberek és sárkányok majdnem mindig reflektorfényben vannak. Néhány fantasy könyv behoz ugyan saját lényeket, de ezek a legtöbbször meglehetősen kidolgozatlanok.

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Miért nem épül a fantasy világod a selkie-k (fókatündérek), kentaurok, nimfák, sellők vagy más mitológiai lény köré? Sőt, vannak még náluk is kevésbé ismertek! És ne csak szerepeljenek a történetben, miért ne szólhatna egyenesen róluk? Szóval én különösen javasolnám, hogy használj már létező mitológiai lényeket - nem csak szó szerint több ezer létezik, hanem rengeteg igazán jó történet és inspirációs lehetőség is adott.

Itt van két nagyszerű link, ahol ritkán használt fantasy lényeket találhatsz:

– Epic, Underused Mythological Creatures for Fantasy Stories (Hannah Heath) - (angol)

– A Giant List of Legendary Creatures by Type (Wikipedia) - (angol)

8) A tudomány teljes hiánya

A legtöbb fantasy világban teljesen vagy majdnem teljesen hiányzik a tudomány fejlődése a középkor után. (Kezdjük látni a mintát?) Úgy gondolom, az írók feltételezik, hogy a mágia helyettesíti a tudományt, de mi lenne, ha mindkettővel dolgoznál, a tudománnyal is és a mágiával is?

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Mi van, ha a tudósok és a mágusok konfliktusban állnak, vagy a világod kombinálhatná is a két “tudományt”. Talán a te világod nem (úgy) látja, hogy a tudomány és a mágia ellentétes erők? Esetleg meg tudod magyarázni tudományosan a mágiát?

9) Középkori technológia

Az urban fantasy alzsáner jelentős kivételével a fantasy világok technológiailag kevésbé fejlettek, mint a miénk. Nekünk vannak repülőgépeink, internetünk, autóink, de milyen technológiát tud felmutatni egy fantasy világ? A mágiának szükségszerűen helyettesítenie kell a technológiát?

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Gondolj a fantasy világod alap ötletére, aztán képzeld el, hogy az emberek dolgoztak ezen az ötleten és pár száz év után már jobban tudják hasznosítani a mágikus energiákat. Sikerült a világodnak egyedi technológiákat kifejlesztenie, ahelyett, hogy benne ragadt volna a saját Sötét Korában? Ez a klisé szorosan kapcsolódik a tudományos fejlődéshez és a tudományos közösségekhez. Talán kigondolhatod azt is, hogyan működne a tudomány és a technológia a mágia segítségével.

10) Kötelezően lennie kell egy küldetésnek

Ne érts félre: szeretem a klassz küldetéseket. De muszáj minden fantasy könyvnek egy ilyen körül forognia? Kötelező mindig lennie egy karakternek vagy egy csapatnak, akik azért utaznak, hogy valami hősies tettet hajtsanak végre? Muszáj a világnak mindig veszélyben lennie? És szükségszerű, hogy ezt a fenyegetést mindig egy küldetéssel oldják meg?

Néhány példa, hogyan változtathatod meg: Miért nincs a fantasy könyved középpontjában egy háború két nemzet között, illetve az ő harci stratégiájuk (tisztességes győzelemmel és nem mágikus eszközökkel elpusztítva a másik oldalt)? Esetleg a karaktereid megpróbálhatnának egyesíteni egy nemzetet vagy egy lázadás élére állhatnának, hogy létrejöjjön egy új fantasy nemzet. Vagy esetleg, miután a csapat felkutatta az elveszett kardot és hirtelen legyőzte a gonosz urat, nem kellene szembenéznie azzal a problémával, hogy a generációk óta elnyomott népet meg kellene menteni és utána ténylegesen is kormányozni?

De mielőtt nekiállsz megváltoztatni az összes sablont a regényedben, csavarok egyet a dolgon:

Rendben van, ha vannak klisék a regényedben.

A modern világban az egyediség és az egyéniség nagy hangsúlyt kapnak. A nyomás, hogy légy egyedi, hatalmas és terhes, különösen az írók számára, és valószínűleg főleg ez az oka, hogy te most ezt a posztot olvasod. Ugyanakkor néhány klisé (még néhány a fent említettek közül is) aktuálisan rámutat a világunk igazságaira, és néha a sablonok kifordításával végül pont, hogy irreális fikciót kapunk.

/A szövegből kimaradtak olyan példák, megjegyzések, amik magyarra nem igazán átültethetők./

Forrás: https://writefortheking.wordpress.com/2015/02/23/ten-fantasy-cliches-and-ideas-to-change-them/

 

Read More

100 szavas játék - Április

 

Mert a játék most is megy tovább! : D

Íme a feladat: Elég sok konspirációs történet kering az interneten manapság, hogy a koronavírus, hogy jutott ki, ki/kik alkották meg, milyen céllal. Akár ezeket felhasználva, akár saját kis összeesküvés elméletet gyártva írd meg 100 szóban a korona vírus eredettörténetét.

Amit alkottam rá:

„ …és a Scotland Yard aktái alapján a nyilvántartásunkban Hszi Liu néven szereplő férfit 1994. december 22-én eltűntnek nyilvánították. Személyleírását, személyazonosító okmányait valamint anyakönyvi adatait összevetettem az anyám aktáiban talált azonos nevű férfiéval. A születési év kivételével adataik megegyeztek. Szembetűnő továbbá, hogy míg a „néhai” Hszi Liu 1994. december 21-én Vuhanban járt, a keresett személy szintén itt tartózkodott 2019. december 21-én. A dátum és a pandémia kettőse különös összefüggést mutat az 1994-ben történt B/346-os esettel, mely során egy állítólagos ufókutató központban 1342 alany múlt ki azonosítatlan géntérképű koronavírusfertőzés következtében.  A vírusról nincsenek korábbi feljegyzések. Az ügyet lezárták.”

/Olivia Scully, 2020./

Kezeket fel, van-e még köztetek, aki szereti / szerette az X-aktákat? : D Álti 8.-ban nagy kedvencem volt.

Read More

Novella - Új ház a Roxfortban?

 

/Játszottunk egy kicsit ceruzanyomos barátokkal. : ) Réka dobott a sztori kockáival, a megegyezés szerint pedig az ábrák legalább felét fel kellett használni a történethez. Más megkötés nem volt. Lent beszúrtam a képet is./

Először a tágas, oszlopokkal kerített csarnok, aminek tetején látszik a lassan világosodó égbolt, majd hosszú folyosó, telis-tele ajtókkal - egy kétszárnyú mögül finom káposztaillat szökött ki, biztos már dolgoznak a házimanók -, a falakon szélesen vigyorgó tablók sora, most pedig ez a kicsi, mozgó szoba! Teringettét, a Roxfortban vagyok!

Izgatottan nyújtogatom a nyakam, míg kedvenc boszorkányom oldalán megérkezek a számomra kijelölt Ház klubhelyiségébe. Mondjuk a reggeli félhomályban arra nem jöttem rá, melyik lehet, de majd megtudom ezt is. Lehet, hogy még nem ismerem mindegyiket, pedig Peti sokszor olvasott fel a könyvekből otthon, én pedig vele együtt ábrándoztam, hátha majd a tizedik születésnapján megkapja a Levelet.

Sára boszi a Ház végében egy kis szigetre tesz. Óvatos léptekkel mérem fel talpam alatt a hideg sziklát, aztán találok egy darab répát és úgy belemerülök a rágcsálásába, hogy észre sem veszem, mikor maradtam egyedül.

Hangos csattanással vágódik ki a klubhelyiség ajtaja, összerezzenek és majdnem félrenyelek egy répafalatkát. Hátrébb lépek, távolabb a betrappoló, mindenféle színes göncöket viselő, alacsony varázslóktól. Talár bezzeg egyiken sincs. Ha McGalagony ezt meglátja, biztosan köpennyé változtatja mindegyiket. Egyikük, egy borzas hajú, szemüveges felém pillantva vidáman felrikolt, egy dundi meg hangos csattanással rávág a plafon-fáklya gombjára az ajtó mellett. Még biztos nem tanulták a “Lumos!”-t. Fényár vág végig a szobán, fáj a szememnek, hunyorgok. Majd pár lépésre magam előtt felfedezem a csillanást és a tükörképemet. Ettől némileg megnyugszom. Sára otthon is ezzel védett Peti ébredező varázsereje elől. Akármivel kocogtatta is a mágikus üveget a kisfiú, nekem semmi sem árthatott. Én mondom, a védőbűbáj klassz dolog!

A két varázsló egyből hozzám lohol, a dundi lehajítja hátáról méretes táskáját és elrohan a szoba végében álló nagy szekrényhez. Mostmár persze nem félek, nyakamat nyújtogatva próbálom meglátni, mit matathat? De csak arra jövök rá, hogy nem a klubhelyiségben vagyok, hanem valamelyik tanteremben. De vajon melyikben?

Nagyokat pislogok, ahogy a másik két mágus tenyerét a védőbűbáj üveglapjára tapasztja és hatalmas, csillogó tekintettel fürkésznek. Közelebb lépek, de annyira őket bámulom, hogy meglepetten visszarántom a lábam, mikor hirtelen vizet ér a talpam. Pompás, Sára még arról is gondoskodott, hogy ne száradjak ki!

Aztán odaér a dundi is, játékot emleget a többieknek, lábujjhegyre áll védőbástyám előtt és felülről bedob mellém egy jókora, bogyókkal tűzdelt rácsot. Teringettét! Sára elfelejtett felülre is védelmet varázsolni? A rács placcsan a sziklám mellett, lábfejeimet eláztatja a kifröccsenő víz, a fiúk kuncognak. Behúzom a nyakam, riadtan pislogok a színes gömbökre. De egyik sem moccan, és lassanként rájövök, hogy a dolog nem él és nem fog bántani. Biztos, csak meg akartak ijeszteni. Hogy Piton kapná el az ilyen csínytevőket!

Némán bámulom őket egy darabig, és bár lassanként egyre több törpevarázsló és miniboszorkány sorjázik be a terembe, már nem piszkálnak. Csak egymás közt sutyorognak és néznek. Mintha egy fej ízletes káposzta lennék. Remélem, hogy sötét varázslatok kivédése óra lesz! Majd alaposan megtanulok mindent és jól megmutatom nekik!

Inkább hátat fordítok a társaságnak és körülnézek, mennyi maradt a megkezdett répámból? Még azért úgy fordulok, hogy észrevegyem, ha valaki megint megközelítene, de aztán élvezettel nyammogni kezdem az édesen fanyar csemegét. Szemem sarkából látom, hogy az egyik barna kis boszorka egy kicsi, piros-kék varázspálcával szórakoztatja a társait, hozzátapasztva a lapos, fehér kőhöz a fal mentén, hogy aztán erőlködve ráncigálja le onnan. Micsoda hülyeség!

Lassanként egészen megnyugszom, a mágusok sem kocogtatják már a védőbűbáj falát, elfoglalják magukat egymás szórakoztatásával; rituális körtáncokat járnak, az alacsony asztalokon lépkednek és hatalmas rúnajeleket rajzolnak a szemközti, kopott, zöld falra. Talán a jóslástan-teremben vagyok? Áh, ahhoz ez a hely túl rendezett.

Ropogtatom a répát, és már csak egész kicsit gyorsul fel a szívverésem, ha valaki mégis az irányomba lép. Mígnem egyikük, egy szőkésbarna, okulárés boszorkány megáll és felém fordul. Hosszú, fekete varázspálcával közeledik és tudálékos hangon a megfelelő hőmérsékletről magyaráz a többieknek. Akik követni kezdik. Nem lesz ez így jó, érzem a csontjaimban!

Fényt gyújt a pálca végén és felágaskodik, hogy óvóhelyem peremén átnyúlva fölém lógassa, világító végével lefelé. Ismét hunyorgok, ahogy ránézek. De nem bírom levenni róla a tekintetem. Muszáj szemmel tartanom, annyira félek, hogy rám zuhan! A kis boszorka nem tartja túl biztosan, én pedig behúzom a nyakam és szuggerálom az imbolygó fénykört. 

Varázserő, ébredj szememben! Bűbáj, légy segítségemre!

Berregő csengőszó hasít végig a termen. Egy pillanatra az összes kis mágusban bennakad a szó. A varázspálca hirtelen eltűnik a fejem fölül, a boszorka eloltja a fényét és a többiek nyomában rohan az asztalokhoz. Mind leülnek, háttal nekem, sűrű pusmogások közepette kicserélik varázsigés könyveiket.

Mégis van varázserőm! 

Aztán ismét nyílik az ajtó, ezúttal fegyelmezett lassúsággal, és belép a fehér köpenyes Sára boszorkány. Tyű, ez ám az egyedi stílus! Kezében egy lábakon álló, búrás fáklyát hoz. Az üvegbűbájom mellé teszi, bekapcsolja. Ez nem imbolyog, stabilan áll, akár otthon Peti könyvespolca. Kellemes narancs fénye, szelíd melege simogatja a bőröm. Mennyire vágytam erre! Egészen a sugár alá húzódom, hálásan pillantok fel a boszorkányra, de ő már előre ment az összerúnázott, zöld falhoz. Nem baj, már nem aggódok. Nála korábban is jó sorom volt. 

Lassan, megnyugodva fújom ki a levegőt. Hallgatom a jelentést, majd a hozzám visszasétáló Sára hangját.

­– Gyerekek, bemutatom nektek Bernárdot. Mostantól a 2. c az otthona. A gyerekek izgatottan sutyorogni kezdenek, de a helyükön maradnak. Én pedig csöndesen behúzódok a páncélomba és reménykedek, hátha hamarosan Hagrid is betoppan. Ő majd megtanítja a 2. c Ház kis varázslóit, hogyan is illik bánni velem!

A dobás:

Read More

100 szavas játék - Március

Havi játékba fogtunk az Apollósokkal.

Feladat: Fejtsétek ki száz szóban, hogy mit tesz egy úriember, a forradalom küszöbén, ha kedvese visszautasítja a virágot és a közeledését! A műfajt nem határozom meg, de érződjön benne a forradalom lángja.

 

100 szavasom:

A lány tenyerébe hajtotta kipirult arcát, fejéről leesett a szabadság színes virágkoszorúja.
– Nem lehet! Apám a Felszíni Tanács elnöke… – zokogta, majd megfordult és dobogó léptekkel elszaladt.
A fiú kezéből puhán hullott alá a füstszín mélységi rózsa, koppanva az obszidián gyűrű. Pár pillanatig állt így csupán, aztán beszívta a levegőt, ökölbe szorította a kezét.
Fejét felszegte, szürke arca, hegyes füle elsötétült. Háta mögött narancs láng gyúlt a barikáddá összehordott romokon, szikár alakját vékony füstfelleg ölelte körül. Állkapcsát megfeszítette, vörösen parázsló tekintete elárulta: megteszi, amit egy férfinak ilyenkor tennie kell!
Mély baritonján elzúgta az “Emberi törvény, embertelen törvény!”-t.
Függöny.
Vastaps.

 

Innen üzenem, hogy ez vicces akart lenni. : D 10 pontot szerez a Griffendélnek, aki kitalálja, hogy mi lett volna a poén. És 100-at, aki megtanít humort írni. : D

IDE kattintva elolvashatjátok mindannyiunk munkáját. ^^

Read More

Írók, avagy álarcos történetszereplők?

 

Ceruzanyomok - '20 február - Írók, avagy álarcos történetszereplők?

 

Címzett:  Eliza
Másolatot kap: Agatha, Daremo, Morhen, Réka, Sethemba, Wendy
Tárgy:  Írók, avagy álarcos történetszereplők?

Kedves Eliza!

Roppant érdekes témát vetettél fel, mondhatni, az egyik kedvencemet. Valahol épp ezért is nehéz róla levelet írnom. ^^” 

Elmesélek neked egy sztorit, mert nem olyan rég történt, és ide nagyon is aktuális: 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell titkolnom otthon, hogy írok, és bár a legtöbb dolgot sosem mutattam meg, akadt egy-két írásom, amit anyunak is odaadtam. Így esett, hogy a KMK YA pályázatára írt, egyházi suliban játszódó LMBTQ novellát is olvasta. Az egy dolog, hogy a közeg nekem otthonos volt, de még E/1-ben is írtam, szóval anyukám coming outnak vette és úgy látott bele a novellába, mint annak a rendje. Végül egy tízperces telefonban magyaráztam neki, hogy nem, anya, nem vagyok meleg. 

Szóval nem, a megfeleltetés a legtöbbször nem ilyen egyszerű, nem hogy konkrét karakterekkel, még témákkal sem. (Nem fogok tudni külön csak a karakterről beszélni, annyira szorosan összefügg a témával, hiszen ő hordozza, ő meséli el, eleve, a megfelelő témát csak a megfelelő karakterrel lehet bemutatni, csak ő “bírja el”.)

Tehát az író kézbe vesz, körüljár bármilyen témát, ami épp érdekli, megalkot bármilyen karaktert, aki épp felkelti a kíváncsiságát, a pszichopata sorozatgyilkostól kezdve, a szerelmet végül megtaláló átlagdiáklányon át, a népéért nehéz döntést meghozó, vezető hősig? Igen!

Az összefüggés a karakter és az író között inkább azzal a kérdéssel fedezhető fel, hogy: Miért épp azt választja és hogyan tudja “mozgatni”? 

A konkrét szereplőből, konkrét novellából inkább csak az adott rövid időre lehet következtetni, arra sem egyértelműen, mikor az író kitalálta, megírta. Vajon azért írt szerelmes tinisztorit, mert épp fülig belepistult a Pistába? Vagy csak nosztalgikus hangulata van? Vagy talán kísérletező kedvében van, és ez neki pont egy ismeretlen terep. Még itt sem vonhat le senki biztos következtetéseket, felesleges is, ezekre csak az író tudja a választ. 

Ami ennél szerintem izgalmasabb, azok a visszatérő momentumok:

Úgy 8-9 éves koromtól írok, tizenpár éve szerepjátékozok, rengeteg karaktert megalkottam már. Volt, aki évekig elkísért, volt, akit csak a vizsgaidőszaki “dúl bennem a kreativitás, alkossunk karaktert!” érzés szült, azt viszont elég korán megfigyeltem, hogy vannak visszatérő és ritkán vagy soha fel nem bukkanó elemek. 

Ezek a dolgok lehetnek karakterszintűek és nem mind egyszerre van jelen, ezért is nehéz az ilyeneket megfigyelni. Lehetnek egészen konkrét dolgok, pl. a legtöbb főhősöm hasonló alkatú, az utóbbi időben kezdtem el rá tudatosan figyelni, hogy ne így legyen, de ilyen lehet az érdeklődési kör, a képességek, de akár jellemvonások, temperamentum, sőt reakciók, megoldási módszerek is.

Lehetnek visszatérő elemek kapcsolati szinten is: a főhős mindig egy-két bizonyos típusú karakterbe szeret bele (pl. a rosszfiú, a félszeg, az elérhetetlen, a gazdag…), hasonló családi háttér, hasonló szerep a baráti körben, visszatérő konfliktusformák, hasonló viszony a természetfelettivel, lehetne még sorolni. 

Lehetnek téma szintjén is: visszatérő dilemmahelyzetek, csak logikus krimi, rendre elnyomó társadalom, csak kitalált világ, minél távolabb a mi valóságunktól, sorra visszatérő társadalmi problémák, stb. 

De nem csak a visszatérő elemek érdekesek, hanem a riktán vagy soha fel nem bukkanók is. Van esetleg olyan karaktertípus, jellemvonás, aki/ami soha nem jut eszedbe, nem is ábrázolod? Vagy olyan, akit szeretnél, de nem tudsz, bárhogy próbálod, nem lesz elég életszerű, természetes? 

Magamnál megfigyeltem ilyeneket (a ca. 22 év karakterei alapján, szóval ezt sem három novellával lehet megcsinálni) , mind visszatérő, mind hiányzó dolgokat. Nagyon izgalmas! 

Na, ezekről már azt gondolom, hogy ott van bennük maga az író. 

De nehogy elkezdj akár ezek alapján is egy az egyben megfeleléseket keresni, saját magadnál se, másnál meg végképp. Ez már ingoványos terep lehet, és bár az önismeret egy fontos és izgalmas dolog, bánjunk vele óvatosan, máséval meg még óvatosabban. Inkább csak élvezzük az olvasást! ^^ 

A világ hatalmas, az emberek roppant sokszínűek, millió karaktert és témát szolgáltatva. Ezek egy része nem is érdekel minket, de ami igen, az is sokkal több, mint amit fel tudunk használni. Így aztán ott a kérdés: Mi kelti fel a figyelmünket és végül miket választunk? És miért épp azokat? 

Szóval a válaszom: igen. Igen, benne vagyok a történeteimben, a karaktereimben, a témáimban. De olyannyira elbújok, hogy talán csak az veheti észre a kilógó könyököm, aki már régóta ismer, vagy közeli barátom. És ez jól is van így. : ) 

Legyen szép feb... márciusod! : ) 
Lia

U.i.: Ne aggódj, odahaza teljes a családi béke. Csak gondoltam, jobb most, még az elején lesokkolni anyut, és rászoktatni, hogy ne lásson bele a történeteimbe, hogy aztán bármit bátran írhassak. De ez már egy másik történet, és talán egy másik témánál elmesélem. ; )

// Néhány kezdő író / blogger barátommal körblogolásba fogtunk, Ceruzanyomok címen. Minden hónapban felvetünk egy-egy ötletet, amiről, akinek kedve és ideje van, ír egy bejegyzést. Ha szívesen csatlakoznál, írj egy levelet bármelyikünknek, e-mailben, facebookon vagy akár az aktuális cikk alatt kommentben.//

A többiek gondolatai a témában:
– Agatha
– Eliza

 

Read More

100 szavas játék - Február

 

Havi játékba fogtunk az Apollósokkal.

Feladat: Minden maszk mögött ott rejtőzik a valóság. Tehát írj egy farkasangi/busójárásos/maszkabálos jelenetet, ahol az egyik szereplő titkot rejteget. A titok derüljön ki, de ne abból, hogy a szereplő elmondja azt.

100 szavasom:

– De anya… – Xilla meredten bámult a felé nyújtott házassági maszkra.
– Ma van a nagy napod, kincsem.
A lány tétován hátrébb lépett. Tagjai elzsibbadtak, tekintetét erővel kellett elszakítania a rettegett álarcról.
– Nem megyek férjhez!
– Kötelességed van, gyermekem. Felveszed, megkeresed a párját és éjfélkor kimondod az igent!
– Nem kényszeríthetsz!
– A Fortongle fiú sorsára akarsz jutni?
Xilla ajka megremegett, a gyomrát jeges kéz szorította össze a név hallatán.
– Tessék?
– Tegnap éjjel az apja a rémálmai közé vetette. Már nem engedetlen…
Xilla reszkető kézzel az álarcért nyúlt.
– Nem vagyok a tiétek! – Feltette a maszkot, majd felsikoltott.
Égett hús szaga szállt fel.
Már házas volt.

Jókora holtversenyt produkáltunk, és képzeljétek, én lettem az egyik második. ^^

Read More

Évtizedösszefoglaló

Ceruzanyomok - '20 január - Évtizedösszefoglaló

Címzett:  Morhen
Másolatot kap: Agatha,  Daremo, Eliza, Réka, Sethemba, Wendy
Tárgy:  Évtizedösszefoglaló

Kedves Morhen!

Őszintén megmondom, nem voltam oda az örömtől, amikor a csapat megszavazta az évtizedösszefoglalót, mert egyrészt még alig múlt el az évösszefoglalók hangulata, másrészt volt egy 6-8 éves kihagyásom írás terén, mégis mi a szöszről írhatnék így? 

Évszámokra nem fogom tudni lebontani nektek, de közel tíz éve történt, hogy az írás lassanként elszivárgott a mindennapjaimból, holott előtte nagyon is aktív részét képezte az életemnek.

2008-2009.-ben még jópár novellám született, arányaiban több mint előtte bármikor. Egyet még pályázatra is beadtam. Mint szinte mindig, dolgoztam egy regényen is, és akkorra tehető, hogy megpróbálkoztam egy saját kódolású oldallal. 

Ráadásul valahogy tagja lettem egy netes írókörnek, ami igazán klassz élmény volt, mert akkor először kerültem olyan csoportba, ahol nem csak hozzám hasonló kezdők voltak, hanem volt meseíró, magánkiadásos szerző, anyanyelvőr, én pedig nagyon örültem, hogy bevettek maguk közé és beszélgethettem velük. Volt egy kedves, idős magyartanárnő, akivel sokat leveleztünk, ő ajánlott akkor egy pályázatot is, én pedig roppant megtisztelőnek éreztem, hogy beszélget és foglalkozik velem. 

Volt egy barátnőm, aki szintén írt, akivel megmutattuk egymásnak a történeteinket, egyáltalán, akivel lehetett erről beszélgetni.

Réka januári ceruzanyomos cikkében szerepel egy szép mondat: „Az Élet szépen tudja keretezni a történeteit”. Amikor ezt olvastam, ültem, pislogtam, és rájöttem, hogy ez az én tíz éves történetemre is igaz.

Mert hogy is állnak az írós dolgaim most? 

Az elmúlt évben összeszedtem magam annyira, hogy már tudok novellákat írni, és megpróbálkoztam pályázatokkal is. Újra van regénynyi történet a fejemben, újra vágyok rá, hogy hosszabb ideig elmerüljek benne. 

Ismét blogolok. 

Tagja lettem az Apolló Tintafoltjai írókörnek, amiről már akkor ábrándoztam, amikor először hallottam róluk, és nagy öröm volt, amikor csatlakozhattam. Igyekszem aktív tagja lenni a csoportnak és felfejlődni hozzájuk. : ) 

Most is van egy barátnőm, akivel kötetlenül lehet írásról beszélgetni, és hihetetlenül jó, hogy nem ő az egyetlen, vannak más barátok is, és olyanok, akikkel már nem csak a neten tarthatom a kapcsolatot, mint régen, hanem programokon, vagy csak úgy találkozhatunk is.

Rengeteg hasonlóság van a tíz évvel ezelőtti és a mostani írós világom között, mégis volt egy hosszú szünet, amin már korábban is elgondolkoztam, miért alakulhatott így?

Arra jutottam, hogy nem egyetlen dolog miatt hagytam fel egy időre az írással, hanem több dolog játszott közre, amik külön-külön talán nem lettek volna elegek, de együtt már igen.

Tíz éve még jócskán a fősulis éveim elején jártam. Volt minden, ami ezzel jár, vizsgaidőszak, beadandók,idővel gyakorlat és szakdoga. Aztán tovább mesterre, új város, új suli, két szak, két gyakorlati hely, szakdoga, államvizsga. Ezek sokaknak ismerősek lehetnek, és lehet azt mondani, hogy egy egyetemistának mennyi ideje van, de inkább csak máshogy oszlik el – és még több az energiája. : D Összességében, ha tisztességgel akarja csinálni a sulit, kell a jó átlag az ösztöndíj miatt, az igenis idő- és energiaigényes.

De persze azért marad mellette bőven szabadidő még így is, viszont én végig kolis voltam, és szerettem részt venni a programokban, sokat lógtunk barátokkal, szerveztünk magunknak mindenfélét, kihasználva olykor a késő estéket is filmezésre, beszélgetésre. Egyáltalán nem bántam meg, hogy kivettem a részem a közösségi életből, nagyon szép időszak volt, de az tény, hogy a barátokra szánt időben bizony nem ír az ember.

Új város, új suli, az írós barátnőm nem jött, és közben az írókör is megszűnt, így nem csak a személyes írós beszélgetések maradtak el, de az internetes közeg egy része is megszűnt. 

A magánélet is hozott nem túl pozitív változásokat, amik felborították az addigi rendet. Ez persze nem katasztrófa, mindenkinek az életében vannak ilyen időszakok, lesznek is, ez így természetes, de ettől még hatnak ránk.

Valahogy megrekedtem a regényemmel. Akkoriban, bár írástechnikát még csak nyomokban lehetett fellelni, dramaturgiáról pedig még nem is hallottam, már megpróbáltam valamennyire tervezni. Volt ehhez egy remek segítségem is, egy akkor még csak neten ismert barátom, akinek rengeteg jó kérdése volt és gyakran együtt ötleteltünk. Teljesen jó szándékkal segített, és azóta is hálás vagyok érte. Viszont egy idő után úgy éreztem, ez már nem az én történetem, de valahogy mindenben jobbnak éreztem az ő ötleteit. Csak épp így elment a kedvem a regénytől.

És mindez idő alatt – meg amúgy a hosszú szünet alatt is – végig fórumos szerepjátékoztam, talán az is közrejátszott, hogy az kielégítette a karakterek, történetek iránti igényemet. (De amúgy azt még gimiben kezdtem, és akkor még bőven írtam, szóval önmagában ez sem volt ok.)

Nem egyetlen döntés volt, hogy na, én most leteszem a regényem és nem írok több novellát. Sokáig, évekig próbálkoztam, gondolkoztam, de mind kevesebbszer vettem elő, mind kevésbé volt kedvem hozzá, nem jöttek az ötletek. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy évek óta semmit sem írtam.

Most, tíz év után ismét egy nagyon hasonló, sőt, sok szempontból sokkal jobb helyzetben vagyok, mint anno, és ha már végiggondoltam, vajon mi is vezethetett a hosszú szünethez, és látom azt is, hogy azért persze változások is vannak a korábbi helyzethez képest – nem csak körülményekben, a gondolkodásom is sok mindenben változott –, kérdés, mit is tanultam mindebből? 

Egyrészt, hogy sok kis dolog hatása összeadódhat. Itt nagyon úgy látom, hogy így történt, mert bár külön-külön a legtöbb dologgal már találkoztam, mégis 9 éves koromtól egészen fősuli elejéig hosszabb megszakítás nélkül végig írtam. Írtam akkor is, amikor voltak barátaim, akiket érdekeltek a történeteim, akkor is, amikor nem volt egyetlen barátom sem, akkor is, amikor életem első pályázatán szép eredményt értem el, és akkor is, amikor visszadobták egy novellám, akkor is, amikor gimibe kerültem, akkor is, amikor jóban voltam a kolis szobatársaimmal és sok időt töltöttem velük, akkor is, amikor kiemelkedően jó vagy épp rossz dolog történt az életemben.

Önmagában nem minden, de sokat tud lendíteni az ember lelkesedésén a környezet. Ha tényleg szeretek írni, pusztán az, hogy nincs ehhez motiváló írós közegem, nem fogja elvenni a kedvem, de ha van, az nagyon ösztönző tud lenni. (Ha pedig nincs, de szeretném, hogy legyen, megkereshetem magamnak, ha másra nincs lehetőségem, hát a neten.) 

Klassz emberekkel és csoportokkal lehet találkozni az interneten. 

Felfedeztem, hogy vannak, akik komolyan veszik és értékesnek tekintik a szórakoztató irodalmat, akik cikkeket írnak, hogy tanulhassunk, akik pályázatokat írnak ki, holott korábban csak szépirodalmiakkal találkoztam. Megváltoztak a körülmények is az elmúlt tíz év alatt, ami hihetetlenül reménykeltő.

Nekem most épp tényleg több szabadidőm van, mint előtte bármikor, de hacsak nem életterve valakinek, hogy portás legyen, ezzel azért ne számoljon. Egyszerűen nem működik a „ha majd több időm lesz, akkor…” hozzáállás. Amire most nem tudsz időt szakítani – ami lehet egy teljesen megfontolt döntés is, mert számodra fontosabb dolgokra szánod az időd –, arra később sem lesz.

Hatalmas boldogság, hogy vannak olyan barátaim, akikkel lehet írásról beszélgetni. <3

Meg kell tanulnom, hogy mikor ösztönző és mikor inkább visszahúzó, ha bevonok másokat az alkotói folyamatba. Máig szeretek barátokkal ötletelni, rengeteg dologban segítenek maguk az ötleteik, néha meg az, hogy egyszerűen máshogy, kívülről és ezáltal józanabbul látják a sztorimat. Viszont a régi regényes tapasztalat és azóta pár másik rámutatott, hogy nem szerencsés, ha a történet eleji elakadásoknál, ahol még igazából csak ötletelek és még nincs egy váz a fejemben, túlzottan bevonok másokat. Valahogy az ő ötleteiket jobbnak érzem, hajlamos vagyok annak hinni - magammal szemben -, aki jobban érvel, mint én, holott ez még nem jelenti, hogy adott sztoriban az ő megoldására lenne szükség. Muszáj egy darabig csak egyedül foglalkoznom a történetemmel, hogy úgy érezzem, az enyém maradt. Hogy továbbra is szeretni tudjam.

De a legfontosabb, hogy mindez igazából rajtam múlt. Rajtam múlik, hogy írok-e vagy sem, a körülmények legfeljebb könnyíthetnek vagy nehezíthetnek rajta.

Tartalmas, változásokkal teli tíz év volt, aminek a végén hasonló helyzetbe, ám mégsem ugyanoda jutottam, mint ahonnan elindultam. Sok dolgot tanultam, új lehetőségek nyíltak és így az íráshoz is másként állok. 

Amennyire ódzkodtam az elején ettől a témától, most annyira örülök, hogy mégis sor került rá. Izgalmas volt visszatekinteni és megnézni az elmúlt tíz év történetét. Kíváncsian várom, hogyan folytatódik? : D 

Kalandos évet Nektek!
Lia

// Néhány kezdő író / blogger barátommal körblogolásba fogtunk, Ceruzanyomok címen. Minden hónapban felvetünk egy-egy ötletet, amiről, akinek kedve és ideje van, ír egy bejegyzést. Ha szívesen csatlakoznál, írj egy levelet bármelyikünknek, e-mailben, facebookon vagy akár az aktuális cikk alatt kommentben.//

Itt elolvashatjátok a többiek gondolatait is:
– Eliza
– Réka - Tintacseppek
– Sethemba

Read More

Novella - Puha orrú kisasszony

 

Nem ma történt, de épp ez a novella majdnem lemaradt a blogról, pedig az első online megjelenésem. : D

2019 őszén részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó Párbeszéd kurzusán. Rengeteget tanultam és klassz élmény volt az a tartalmas nyolc hét. (Nem felejtettem ám el, hogy ígértem beszámolót. ; ) )

A kurzus végén pedig nagy öröm ért, a zárónovellámat kitették az Aranymosás oldalára. ^^

Remélem, szerez néhány vidám percet nektek! :)

Read More

100 szavas játék - Január

Havi játékba fogtunk az Apollósokkal, és a januári feladatra én is írtam egy szösszenetet.

A feladat ez volt: Írjatok száz szavas szösszenetet, témája legyen a tél!
Nehezítés: Használj fel három színt, de az nem lehet a fehér, a zöld és a piros sem!

100 szavasom:

– Anya, én még játszani akarok!
– Nem, Bíbor, már elég falevelet színeztél. Mars a dunyha alá!
– Na jó, de jöjjön Okker is!
– Nem ér, én öregebb vagyok, mint Bíbor!
– A húgodnak igaza van, bújjatok be mindketten az ágyba!
– Mondasz nekünk mesét?
– Persze, Bíbor, miről szóljon?
– Hát arról, hogy mit csinálnak a nagytesóink, amíg mi alszunk!
– Te is kíváncsi vagy rá, Okker?
– Igeeen!
– Jól van. Bújjatok mellém, így ni. Miután elalszotok, Faágbarna felkel és végigszáguld minden hegy minden lombhullató erdején, az örökké a nyomában lévő Sárszürke testvérével. Mindent fakóvá színeznek.
– És Fagycsípte Rózsaszín?
– Ő, amint meghallja a csengettyűszót, a Mikulás orcájára csücsül.

IDE kattintva elolvashatjátok mindannyiunk munkáját. ^^ 

Read More

Write Tag 04. - Ő volt a legkisebb a három testvér közül.

Régen volt már Write Tag, de ugye nem hittétek, hogy vége? : D 

Az új kérdéscsokor a (fő)szereplők családját járja körül, legyen szó akár még otthon élő karakter jelenlegi szűk környezetéről, akár már elköltözött, kalandos úton járó szereplő gyerekkori kapcsolatairól. Szülők, nagyszülők, tesók, csupa olyan ember, akik jelenlétükkel vagy épp hiányukkal hatottak valahogy a főszereplőre. 

Write Tag 04. - Ő volt a legkisebb a három testvér közül. - Család

Szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!

2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni a dolgokat.)

3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!

4. Válaszolj a kérdésekre!

5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 

6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!

7. Értesítsd őket a jelölésről! 

Kérdések:

1. A főszereplőd / fontosabb szereplőid megalkotásakor kitalálod-e a családjukat is?

2. Meg szoktak jelenni a szereplők családtagjai is a történeteidben? 

3. A karakter jellemében, értékrendjében, szokásaiban, stb. mennyire játszik szerepet a családi háttere, a családban betöltött helye, szerepe?

4. Van-e kedvelt családszerkezeted, amit gyakran adsz a karaktereidnek? 

5. Fedeztél már fel hasonlóságot a szereplőd családja és a sajátod között? (Opcionális kérdés)

6. Építettél-e már konfliktust valamiképp a család vagy adott családtag köré?

7. Melyik családtagokat ábrázolod a leggyakrabban, ill. legritkábban?

8. Melyik családtagokat találod ki, ábrázolod könnyen és kiket nehezebben?

9. Milyen főszereplő - család viszonyokat mutattál be eddig?

10. Van-e valami érdekességed, gondolatod a (fő)szereplők családjával kapcsolatban, amit elmesélnél? :)

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!) 

Jó szórakozást! : ) 

Read More