Sziasztok!
Mai tanulság: nem szabad felmennem közösségi oldalakra. Délután meg akartam írni ezt a posztot, ehelyett ott ragadtam egy számomra nem is olyan fontos dolog miatt. Ez, kérem, nem járja! Rá kell szoknom, hogy akkor jövök fel a netre, ha dolgom van, a közösségi médiát meg akkor nyitom meg, ha tartalmat szeretnék posztolni. Kinn süt a nap, szuper könyveim vannak, a regény se írja meg magát, igazán jobban is eltölthetném az időm. Pláne, hogy olyan szép kint minden, hogy csak arra tudok gondolni, itt a Vénasszonyok nyara. Avagy, íme az ehavi szavunk.
Szabályok:
Kérdések:
Hány évesen kezdtél írni?
8-9 évesen kezdtem írni. Ez nem lesz új annak, aki régóta olvas, de hát, a sztori nem változott. :D
Utcabéli barátnőimmel szerettük a Sailor Moont, meg is néztük addig, amíg tudtuk. Aztán egyszer újra elkezdték vetíteni, de félbehagyták. (Már nem tudom, melyik nézés volt osztrák, melyik magyar csatornán, néztünk mi mesét mindenhol.) Minket meg annyira bosszantott, hogy kitaláltuk, jól van, akkor leírjuk magunknak emlékezetből!
Egy-két részig tartott azonban a memóriánk, de az írás jó szórakozásnak bizonyult, szóval folytattuk, ki-ki a saját sztoriját a saját ötletei alapján, aztán meg izgatottan vártuk, hogy olvashassuk egymás új részeit. Tulajdonképp feltaláltuk magunknak a fanficet. :D
Milyen korúak a főszereplőid?
Nala, a cirkuszigazgatóm olyan 25 körüli, Zefír, az ellenőr 28 és 35 között ingadozik, de én jobban hajlok a 30 körülre. A pontos koruk majd a történetük pontos kitalálása közben fog rögzülni, mert szerepe lesz a sztori során.
Mennyire dolgozol változatos korú szereplőkkel? Vannak gyerekek, idősek is?
Szerintem eléggé változatosak. A cirkuszban lesz minden, kisgyerek, középkorú, öreg is és Zefír oldaláról se csak a kortársait ismerjük majd meg.
Ahogy “öregedtél”, változott, hogy miket írsz?
A fantasy elég biztosan megmaradt, bár fiatalon több iránnyal is próbálkoztam. Írtam realistát, űrös sci-fit, disztópiát, mesét, de a fantasy került elő a legtöbbször, még ha akkoriban nem is gondolkodtam zsánerekben és akadtak keveredések is.
Amikor elkezdtem írástechnikát tanulni, és szembesültem azzal, hogy _világépítés_, teljesen bepánikoltam, és azt éreztem, soha többé nem engedhetem szabadon a fantáziám, ha nem tudom a világ minden négyzetcentiméterét megtervezni vonalzóval. Akkor elgondolkodtam, hogy maradjak-e inkább a realistánál, de őszintén szólva az csak egy félelemalapú döntés lett volna. Olvasóként szívesen olvasom, de íróként engem a fantasy érdekel. Ha írok, nem ebben a világban akarok lenni, és ezen az se változtat, hogy papírforma szerint hogy kéne világot építenem.
Ami viszont újdonság, és engem lepett meg a legjobban, az a romantika. Régen nagyon minimálisan írtam, most meg… vénségemre elkezdett érdekelni. Nagyon élvezem kitalálni és egymáshoz csiszolni a karaktereket, és már többféle páros, többféle dinamika is készülődik a fejemben a későbbi regényeimhez. És remélem, egyszer majd ugyanolyan izgatottan olvashatjátok Zefír és Nala (meg a többiek) történetét, ahogy én most megalkotom őket. <3
Képzeld el a szereplőidet 80 évesen. Milyenek lesznek? :D
Öhm… ezt a kérdést úgy érzem, nem gondoltam át eléggé. :D Erre én most nem tudok úgy válaszolni, hogy ne spoilerezzek el érdekes és fontos dolgokat, szóval inkább csak elmondom, hogy “Ne felejtsétek, bármikor, bárki által feltett, bármilyen kérdésre mondhatjátok, hogy nem szeretnétek válaszolni!”. És én most nem szeretnék válaszolni magamnak. XD
Most ez ilyen rövidke bejegyzés lett. Nem panaszkodhattok, hogy elveszem az időtöket az írástól, olvasástól. :D
Köszönöm, hogy velem tartottatok, és remélem, maradtok még a hátralévő két részre is. Addig is, jó írást, olvasást, kuckózást! :D
