Sziasztok!
Ó, hát arra emlékeztem, hogy valami búskomor témát hoztam novemberre, de arra nem, hogy pont az írói blokkot. Ami nekem most eléggé aktuális. A válaszokból máris megtudhatjátok, miért. :D
Novemberi szavunk a köd volt.
Szabályok:
Kérdések:
Mi az, ami teljesen elbizonytalanítaná a karaktereidet?
Ez egy izgalmas kérdés lenne, ha abban a fázisban járna a történet, amikor már elkezdek apróságokat megosztani róla és a karakterekről. De ehhez azt szeretném, hogy legalább a first draft kész legyen, amikor már látom egyben az egészet és nagy meglepetés már engem sem érhet. Addig viszont sajnos nem árulhatok el ilyesmiket. :)
Szerepel köd valamelyik történetedben?
Hmm, erősen gondolkodok, de nem rémlik semmi. Félre is teszem magamnak ötletként, hát milyen izgi jeleneteket lehetne már ködben írni! :D
Szoktak a szereplőid ködösíteni?
Nem rémlik ilyesmi. Inkább majd olyan lesz, hogy nem tudják jól kifejezni magukat, ami végülis szintén ködösség, csak nem szándékos. Kommunikálni nekik is nehéz, na! :D
Volt már írói blokkod? Ha igen, mi segített kijönni belőle? / Ha most van, mire lenne szükséged, hogy írni tudj?
Ezen mostanában sokat gondolkodtam – mondtam, hogy pont aktuális –, és úgy fogalmaztam meg magamban, hogy kilábalóban vagyok egy hosszú (évek óta tartó) írói blokkból, de majd akkor mondom azt, hogy tényleg kijöttem belőle, ha lesz kézzelfogható eredménye: Ha végigírtam a first draftot.
Sokszor vártam az elmúlt években egy-egy módszertől, technikától, beszélgetéstől, kurzustól, új szokástól, stb., hogy na, majd az segít, majd attól újra “úgy tudok írni, mint régen”. És sokszor éreztem azt, hogy ténylegesen előrébb is léptem, már könnyebb a dolog, és elhittem, hogy áttört a gát, és végig tudom írni. Aztán még mindig nincs kész.
Most is így érzem magam, de biztosat majd akkor mondok, ha ott a kézirat. Egyrészt ezért nem mondom, hogy ez vagy az segített, mert még nem tudom biztosan az eredményt, másrészt azért, mert ilyenkor rámondani arra a dologra, amivel utoljára próbálkoztunk, és amelyiknél végre lebomlott a blokk, hogy az segített, nem biztos, hogy önmagában igaz. Mert szerintem kellett hozzá az összes korábbi próbálkozás. Az új technikák, szokások, rutinok tesztelése, stb. Szerintem maga az út tud segíteni, az, hogy próbálkozol, keresed a megoldást. (És igen, ebben az is benne van, ha lerakod akár hónapokra a sztorit és csak éled az életed.) Ha azt a dolgot, amit utoljára próbáltam, és rámondom, hogy “ez segített”, korábban próbáltam volna, akkor valószínűleg nem segített volna. A dolog ugyanaz lett volna, én viszont nem. Ahhoz, hogy segíteni tudott, kellett az az tudás, állapot, hozzáállás, amiben épp akkor voltam, amikor megpróbáltam, és amit a korábbi próbálkozások során alakítottam ki magamban. Szerintem ez így működik.
De van néhány dolog, aminél mostanában komolyabban éreztem, hogy előre lendített, vagy úgy is mondhatnám, oldott bennem valamit. Valamit, ami addig megkötött. Hosszabban ki lehetne őket fejteni, de ez most nem az a keret, így csak felsorolom, hátha valakiben így is elindít valamit és segít neki. :)
Megkerestem az elakadásom okát – Épp két éve, 2023 őszén, fogtam és végigvettem magamban _minden_ lehetséges akadályt, amit csak el tudtam képzelni, és megvizsgáltam a saját esetemben, nem arról van-e szó. Mert addigra már harmadjára raktam le a fele előtt a regényt, viszont a sztori megvolt annyira, amennyire korábban is nekem kellett, hogy el tudjak indulni, így biztos voltam benne, hogy nem írástechnikai akadály miatt blokkolok. Bennem, nálam lesz valami elakadva. Miután minden egyebet kizártam, megtaláltam a saját válaszom a blokkra, és ez már egy hatalmas lendületet adott. Igazából ez volt a mag, ebből táplálkozom azóta is.
Narrációs stílust váltottam – Világ életemben E/3 múlt időben írtam, igen, gyerekként és kamaszként is, pedig elvileg a kezdők szeretik az E/1-et használni. Én ritkán használtam, csak novellákhoz. És most… előbb csak azért váltottam E/1-re, mert ezt a közeli E/3 dolgot egyszerűen nem képes kezelni az agyam, de még így is döcögött. Mióta kipróbáltam a jelen időt, sokkal könnyebben belekerülök a történetbe. Máig ledöbbenek magamon, sose hittem, hogy én valaha E/1 jelen időben fogok írni. Szóval hajrá, merj kísérletezni, próbálj ki olyan dolgokat is, amire azt gondolod, hogy te aztán sosem. Mert sose tudhatod. ;)
Lett egy elég konkrét képem arról, hogy hogyan, milyen stílusban szeretnék írni: eseményeket megmutatni, karaktert ábrázolni, stb., és ezzel lett egy kézzelfogható célom. Hogy ebben az irányban fejlesszem magam, ebben legyek elég jó. – Ezt kicsit nehéz elmagyarázni, de úgy értem, mintha addig nem tudtad volna megfogalmazni, hogy te inkább lassú, leírásos stílusban szeretnél írni, vagy pörgősben, izgalmasan, cukin, szenvedélyesen, hátborzongatóan, a karaktereid élénkek és humorosak legyenek vagy elmélkedősek, sötétek vagy ártatlanok, egyáltalán a világképe milyen legyen a történeteidnek. Persze, ezt nem mindet vettem végig magamban, csak példának mondom, valahogy érzékeltetni szeretném, hogy egy általános hangulatra, benyomásra gondolok. Remélem, sikerült azért jól elmondanom. “:) És esetemben nem is azt mondanám, hogy ezt én így eldöntöttem, hogy akkor így akarok írni, inkább felfedeztem, mi az, amire képesnek érzem magam és amit szívesen is alkotnék, ami szerintem illene a történeteimhez. És innentől ez a cél, hogy ezt jól megtanuljam, ehhez fejlesszem ki magamban az eszköztárat.
Felelevenítettem ill. megkerestem a “Miért?”-jeimet – A “Miért írsz?” kérdésre szerintem kétféle válasz létezik. Az egyik az ok-miért, mi az oka annak, hogy írsz, a másik a cél-miért, vagyis mi a célod vele. Ez persze lehet akár ugyanaz is, vagy ami az egyik embernek ok, a másiknak cél, bárhogy lehet variálni. A lényeg, hogy a magadét találd meg. Én azt, hogy mit ad nekem az írás, ~12 éves korom óta tudom, ehhez vissza kellett találnom. Nekem ez az ok. Idén pedig meg tudtam fogalmazni, hogy én mit szeretnék adni másoknak az írás által. Számomra ez a cél. Ha ezeket szem előtt tartom, egy csomó probléma és kétség eltörpül, és adnak egy erős motivációt.
És az a felfedezés, hogy ha az okot fel kell adnom a bármilyen célért (akár azért, mert másoknak szeretnék adni, akár mert szeretnék megjelenést, akár valaki elismeréséért, bármiért), akkor az nem fog hosszútávon működni. Kell, hogy töltsön, adjon a folyamat, mert akkor tudok produktív és kreatív lenni és akkor tudok én is adni.
Milyen tanácsot adnál annak, akinek írói blokkja van?
Azt, hogy nyugi, nem vagy vele egyedül! <3 Csináld azt, ami most jólesik: tedd félre, nyüglődj magadban, panaszkodj, keress más hobbit, próbálj ki új technikákat, menj el kurzusra, keress közösséget, próbálj ki többféle írós rutint, vagy vedd sorra azokat a pontokat, amikről fent írtam, vagy teljesen más pontokat, amit máshol látsz, vagy benned felmerül.
Igazából tök mindegy. Szerintem nem egy tökéletes módszer fogja megoldani a problémádat, hanem az, hogy dolgozol rajta. Ha pedig épp semmi kedved dolgozni rajta? Hát ne tedd! Csinálj bármi mást, és ha a történet jönni szeretne, úgyis kopogtatni fog. Talán pont akkor, amikor nem is számítasz rá. Szokott ez így lenni. És ha mégsem kopogtat? Te attól még élheted boldogan az életed, akár egy új hobbival. Senki nem lesz értékesebb attól, mert ír, vagy értéktelenebb attól, hogy már mást szeret csinálni. <3
Köszönöm, hogy elolvastátok, és ha még valami új megközelítést is találtatok benne, annak külön örülök. Ha valamelyikütök épp fülig van az írós blokkban, annak hadd küldjek egy virtuális ölelést. Rohadt nehéz, amikor te dolgozni szeretnél, írni, haladni, de nem tudsz. És ér szarul érezni magad miatta. Szorítok, hogy mielőbb megtaláld a kiutat!
És ha bárki épp benne van és jól esne mesélni, vagy van néhány jó tipped, esetleg történeted, hogy alakult ez nálad, és van kedved, meséld el kommentben! :)
Vasárnap kezdődik advent, úgyhogy megyek előszedni a gyertyákat és díszeket a dobozból.
Jó írást Nektek, decemberben találkozunk! :)
