Tegnap végre eljutottam a Tehetség Íróstúdió közös írására. :D Ez már a többedik alkalom volt, szóval kíváncsi voltam, csak most jött ki úgy a szabim, hogy el tudtam menni. És jelentem, tök jó volt! :D
Ez egy egyszerű program, nincs előadás, nincs téma, nincs feladat: csak összegyűlünk egy kávézóban, mindenki hozza a laptopját, füzetét, amin amúgy is szokott írni, és bármin dolgozhat, amin szeretne. Nekem ez azért tetszett, mert nem kell kiszállni miatta abból, amivel amúgy is foglalkozol, nem kell ott hirtelen valami új feladatra kreatívnak lenni, cserébe kapsz három csak az írásnak szentelhető órát. Szóval ha amúgy nehezen veszed rá magad, hogy leülj írni, mert otthon mindig van mit csinálni, piszkál a mosogatnivaló gondolata, nyaggat a gyerek, a kutya, “csak átugrik” a szomszéd, akkor pont neked való ez az elvonulás.
Ráadásul itt nem egyedül gubbasztunk egy szobában, hanem más írókkal együtt. Nem számoltam, de olyan 15-en lehettünk. Engem motivál, ha nem egyedül írok, itt meg kimondottan rámtört a nosztalgia, olyan volt, mint anno koliban a közös tanulószoba. Már nem a gimis, amikor még kötelező, meg felügyelnek, hanem a fősulis, amikor szabadon bekuckóztunk egy székre takaróval, tejeskávéval, és teljes mértékben a dolgunkra koncentrálhattunk. (Mondjuk az néha fáradtságtól röhögős papírrepülőzésbe torkollt. XD)
Viszont pont, mert többen vagyunk, és főleg, mert mások is használhatják a kinti részt, van háttérzaj, ezzel érdemes számolni. Én amúgy csöndben szeretek írni, de azért elég jól meg lehet oldani a dolgot fülessel. (Van wifi, szóval ha neten vannak a kedvenc chilles zenéid, az sem gond.) Nekem így azért nem olyan, mintha csak mi klimpíroznánk, de csoportban korábban is használtam már zenét, szóval ha amúgy te is csöndben írós vagy, ez ne tartson vissza, rá lehet állítani az agyat.
És mivel a hely alapból egy kávézó, ha közben kortyolnál vagy harapnál valamit, azt is beszerezheted, nem muszáj készülnöd. (Ugyan vettem valamit, de részemről örültem, hogy a saját innivalóért és nasiért se szóltak, mert amúgy nem ehetem, amit ott adnak.) Viszont nem árt meleg pulcsit hozni, nem vészes, de fázósaknak hűvös lehet.
Aztán mikor letelt az írós idő, összeültünk egy körbe beszélgetni, mindenféle írós témáról, ami feljött - én meg megint kedvet kaptam, hogy megírjam nektek azt a posztot az írói önmarketingről, amihez egyre csak gyűlnek a gondolatok -, a végén meg kiscsoportokban folytattuk. És még szaloncukrot is kaptunk. O:) Jó volt találkozni azokkal, akikkel már rég sikerült, meg olyannal is, akivel még csak közös kurzuson képernyőn át láttuk egymást és új arcokat látni. Motiválóak az ilyen írós beszélgetések, én legalábbis mindig fellelkesülök tőlük. :D
Szóval program kipróbálva, nekem tetszett, jól meg is beszéltem szintén író kollégámmal, hogy majd járjunk rá felváltva. (Hmm, sőt, közel van a(z egyébként könnyen megközelíthető) helyszín a munkahelyemhez, akár még a beszélgetésre utána is odaérnék. Végülis azt írták a programleírásban, bármikor lehet csatlakozni. :D)
Én végül kurzus házival haladtam, a készülő regényem karaktereivel, akik nagy örömömre most is elkezdtek önállóan mozogni. Aztán még a villamoson is folytattuk a beszélgetést, és végül negyed 12-re értem haza. :D
Ha kötetlen írós élményre vágysz, és épp benne vagy fejjel egy sztoriban, vagy pont leálltál, de jól jönne, ha három óráig zavarás nélkül bámulhatnád a képernyőt és motiválna, hogy másokkal együtt csináld, próbáld ki a közös írást! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése