Sziasztok!
Ehavi szavunk a zsongás. Én meg ihlethiányos vagyok, szóval nem is dumálok itt, csak válaszolok a kérdésekre. :D
Szabályok:
Van olyan zene, amit szoktál íráshoz (előtt, alatt, után) hallgatni és teljesen bezsongsz tőle? Muti!
Írás alatt soha nem hallgatok zenét, mert akkor “nem hallom” a történetet. A regénybéli hangokat se, meg a történések és a szöveg ütemét se. Előtte hangulatcsinálónak viszont szoktam, és ha közben elakadok, néha olyankor is.
De nincs rá fix zeném. Van, hogy az adott íráshoz kapcsolódik nekem egy-két szám, akkor azokat szoktam, de ha épp nincs ilyen, akkor valami aktuálisan kedvenc epic hangulatút. Valami olyat, ami felturbóz. Nem is okvetlen a regény hangulatába akarok ilyenkor kerülni, hanem egy “van értelme, király vagyok, megcsinálom!” hangulatba, szóval magamat motiválom.
Hogy a Rongycirkuszhoz mit hallgatok, azt még nem mutatom meg, mert elárulna olyasmit, amit majd karakterrajzokkal szeretnék elárulni. De cserébe megmutatom, mit hallgattam sokat, amikor A jövő ígéretét írtam, ami végül bekerült a Szerelem a Corona idején c. KMK-s antológiába. :) (Kimásoltam a linket, és láttam, hogy épp vaskos 600 Ft-ért megvehetitek a kötetet. Szóval, ha valaki kíváncsi a novellámra, az ár ne tartsa vissza! :D)
https://youtu.be/plnz5NJZdAc?t=682 - (időzítve)
Hát igen, az ifjú Vikidál Gyula lebegett előttem, mikor megmintáztam Koppányt. :D
Te ha írsz, inkább bezsongsz vagy elzsongulsz?
Micsoda kérdéseket tudok feltenni… “XD
Attól függ, milyen jelenetet írok épp. De én mondjuk bezsongásnak érzem, amikor szaladnak az ujjaim a billentyűkön és szinte magukat írják a szavak, és önálló életre kelnek a karakterek. Hát, ilyen már rég volt. Egy-egy novellánál bele tudtam feledkezni az írásba, vitt előre egy nagyon erős belső motiváció - ezt onnan érzem, hogy ilyenkor egyáltalán nem érdekel, jó-e, csak az érzés van, hogy én ezt meg akarom írni, akárhogy is -, de az az igazi, magukat írják a karakterek érzés igazából már csak egy szép emlék gyerekkoromból. De nagyon remélem, hogy még újra találkozunk. :)
A méhek szorgosak. Te hogy érzed, mennyire vagy szorgalmas, ha írásról van szó? (Nem egyenlő azzal, mennyi lehetőséged van írni.)
Az elmúlt időkben nem voltam az. Idén nem is akartam írni, szóval ezt nem számolom, szándékosan tartottam szünetet. Előtte viszont sokszor volt, hogy lett volna lehetőségem, mégis mást csináltam, neten lógtam, eldumáltam az időt, vagy egyszerűen agyam nem volt írni. Viszont pont ezek miatt látom, hogy tudom erőltetni az írást, ha kell, vagy valamiért akarom. Volt olyan évem, amikor rettentően magam alatt voltam, párnaponta hosszú órákat vitt el az életemből a sírás, meg utána az elmaradt dolgok pótlása, mégis ez volt az az év, amikor kétszer a feléig megírtam a regényt. (Mondjuk voltak benne jócskán átmásolós részek is, ezt tegyük hozzá.) Mégis azt éreztem, hogy nem teszek eleget.
Viszont júniustól teljes gőzzel egész nyáron a regényre szeretnék koncentrálni, szóval hogy most mennyire leszek szorgalmas, az majd most fog elválni. :D
…és rajokban élnek. Te hogy szeretsz írni, egyedül vagy másokkal? (És ha másokkal, akkor személyesen összegyűlve vagy online?)
Magát a fizikai írást jobb szeretem egyedül. Néha előfordul, hogy csoportosan teszem, valamilyen programon, és az akkor tök jó, élvezem és feldob, de azért, mert kivétel. De állandóra jobb szeretem az egyedüllétet. Sokszor sok idő az elején, amíg belelendülök, addig nyüglődök, zenét hallgatok, járkálok, és zavarna, ha ezt más látná, meg én se akarnék ezzel mást zavarni.
Magát az írás élményét viszont szeretem másokkal megosztani, de azt is megtanultam, hogy a folyamatba viszont nagyon gondoljam át, kit és mikor engedek be. De az tök jó, ha vannak, akiknek meg lehet mutatni részleteket és ők is megmutatják az övükét, lehet örülni egymás haladásának. Talán ez onnan jön, hogy én nem magányosan kezdtem írni a fióknak, hanem gyerekkori barátnőkkel közös játéknak indult, és már a kezdet kezdetén benne volt, hogy megmutattuk egymásnak a sztorijainkat, meg írogattuk egymás füzetébe, hogy várjuk a folytatást. Ezek a kis írásközi kontaktolások engem feldobnak. :)
Hogy állsz a tömegjelenetekkel?
Jaj, hát ez az egyik nagyon “nem szeretem” részem. Azért is került be a kérdések közé, mert mumusom. XD Szerintem irtó nehéz egyszerre több embert mozgatni, akár interakciókkal, ha mondjuk beszélgetésben vesznek részt, akár konkrét mozdulatokkal ha valami cselekményesebb rész van, úgy, hogy minden érthető legyen, minden elhangozzon és megtörténjen, aminek kell, de ne legyen szájbarágós, meg főleg, ne torzítsa a jelenet ütemét. Lassú jelenetnél még oké, de ahol hirtelen történik minden egyszerre… És én képes voltam egy cirkuszos sztorit kitalálni, ahol alkalmanként egy teljes társulatot kell egyszerre mozgatni. Hát én nem vagyok normális… :D
És ez egy szép zárszó is mára. Köszönöm, hogy olvastátok! Figyeljétek az oldalt, hamarosan hozok friss helyzetjelentést! ;)
